Célkitűzés
"A szorongás problémája egy olyan csomópont, ahol a
legkülönbözőbb és legfontosabb kérdések találkoznak;
egy rejtvény, melynek megoldása fényt derítene a
teljes lelki életünkre."
(Freud)
A modern társadalomban az iskolára - különösen az alapoktatásra - nagy
várakozás irányul. Az egyik terület, amelyről világszerte sok szó esik, az
egészségmegőrző, az optimális testi és lelki működőképességre felkészítő
nevelés, mivel a felnőtt társadalomban az egészségkárosodások és
magatartászavarok gyakorisága igen nagy. (Pl. mozgásszegény életmód, kémiai
anyagokhoz való hozzászokás, a feszültséglevezetés és stressz-elaboráció
rossz sémája, illetve dificitje stb.) Ezek az ártalmak felnőtt-korban már
nehezen korrigálhatók, szüntethetők meg. A figyelem mindinkább a megelőzés
felé fordul, mégpedig a gyermekkor fogékony éveiben, amikor a személyiség
formálódik. E feladat korai programjainak megfelelő színtere az iskola
lehet, ahol a gyerekek kortárscsoportokban elérhetők. A funkcióbővülésre az
iskola is kész, mind a nevelésügy, mind a pedagógus ismeri a jelenlegi
oktatási rendszer hibáit és szeretne változtatni, újítani. A klasszikus
oktatási gyakorlatban a tanár nem foglalkozott az ilyen jellegű
problémákkal. Feladatai az utóbbi 60-80 évben mindinkább az oktatásra
korlátozódtak világszerte. Napjainkban a gyermek kiviszi a család
problémáit, átviszi az oktató intézménybe és ott a tanár akarva-akaratlanul
is érintkezik azzal. Az ő számára a családból eredő, gyermek körüli probléma
leginkább mint az oktatási szituáció zavara jelentkezik, de ugyanakkor azt
is meg kell élnie, hogy senki nem tud neki segíteni, nem lehet minden
problémás gyereket továbbküldeni.
Hipotézisem: A pedagógusok között mind többen azt is felismerik, hogy
akár akar, akár nem foglalkozni a mentális problémákkal, az visszahull
rájuk. Mind többen éreznek késztetést ma, hogy tegyenek valamit, így a
pedagógus is segítő kapcsolatra lép az emberekkel, és a maga választott
területén a lehetőségeihez képest szeretne segíteni, de erre a jelenlegi
tanárképző felsőoktatási intézmények (főiskola, egyetem) nem készíti fel.
Hiányoznak a munkájához nélkülözhetetlen mentálhigiénés ismeretek, ezért
nem képes hatékonyan kezelni sem a tanulók, sem a saját mentális
egészségének a problémáit, valamint a munkája során jelentkező szorongást
sem.
Témaválasztásomat motiválta, hogy a modern társadalomban a lelki egészség
érdekében sok a tennivaló, ezért dolgozatomban a pedagógusok szorongásának
megelőzésére irányuló mentálhigiénés módszereket szeretném bemutatni,
segítve őket nemcsak saját mentalitásuk megerősítésében, hanem ezen irányú
mentálpedagógiai törekvésüket is támogatni szeretném. Tekintettel arra, hogy
véleményem szerint Magyarországon jelenleg nincs hatékonyan működő
mentálhigiénés hálózat.
A tanári szorongás formái
E témával korábban Winkel, R. német kutató már kialakította a tanári
szorongás formáinak egy olyan rendszerét, amely a szorongás fenomenológiai
és klinikai elméleteire pedagógiai koncepciókra és esettanulmányokra épül.
(Winkel, R.: Angst in der Schule. Neue Deutsche Schule Verlagsgesellschaft,
Essen, 1980.)
Empirikus vizsgálat a pedagógusokkal
A kutatásomra irányuló vizsgálatom témája:
* A tanári szorongás elterjedésének és a vele kapcsolatos változóknak a
feltárása, feloldásának lehetőségei.
* Az adatfeltárás eszközei: elsősorban a szorongás feltárására
alkalmazott kérdőív, és másodsorban végzett interjú.
Vizsgálatomat Zala megyében, Zalaegerszeg városában 7 iskolában végeztem.
Ezek között volt
4 általános iskola alsó és felső tagozatán tanító pedagógus
2 középiskola: gimnáziumi pedagógus, szakközépiskolai pedagógus
1 felsőoktatási intézmény: főiskolai oktatók
Az általam személyesen kiosztott kérdőívet (180 db) 162 pedagógus
töltötte ki.
A mintát jellemzi az abba bekerültek összetétele, amely a következő volt:
- nemek szerint: a nők nagyobb (71,6 %), a férfiak kisebb arányban
szerepeltek (28,4%)
Vizsgálati kérdések
Három fő kérdésre irányul
1. Mennyire gyakori és milyen intenzív a tanári szorongás
2. Melyek a tanári szorongással kapcsolatos testi-lelki bántalmak
3. Mennyire tekintik a pedagógusok szakmai munkájuk mellett fontosnak
a mentálhigiénés feladatokat
1. A pedagógusszorongások gyakorisága és intenzitása
Cél: feltárjam milyen gyakorisággal és intenzitással jelentkeznek az
egyes szorongásformákban a tanárok szorongásai különböző változók
függvényében.
Vizsgálati eszközként az előzőekben ismertetett, a winkeli
szorongásformákra épülő kérdéseket alkalmaztam. A kérdőív kitöltése
előtt tájékoztattam a vizsgálatba bevont pedagógusokat arról, hogy a
fellépő tanári szorongásnak elméletileg kilenc formája van, s ennek
megfelelően a kérdőív kilenc fő kérdést/itemet foglal magába.
A fő kérdések mellett bevezető kérdések is szerepeltek. (Kor, nem,
milyen tantárgyakat oktat, mennyi ideje tanít; vállalkozna-e
mentálhigiénés feladatokra, kivel tudja megbeszélni problémáit,
alkalmaz-e relaxációs technikát)
Az adatok azt tanúsítják, hogy a tanári szorongások gyakorisága eltérő az
egyes szorongásformákban.
Következtetés
A vizsgálati eredmények szerint mind a kilenc szorongásformában a
megkérdezett pedagógusoknak csak egy kisebb hányada számolt be gyakori és
intenzív szorongásról. A viszonylag alacsony középértékek ellenére egyes
pedagógusoknál relatíve magas középértékek mutatkoznak. Az is megfigyelhető,
hogy a különböző szorongásformákon belül jelentős eltérések vannak a
szorongás gyakorisága és intenzitása szempontjából. Közülük legmagasabb
értékkel mindkét vonatkozásban a kudarctól és a konfliktusoktól való félelem
szerepel.
Magyarázat: A kudarctól való szorongás, mely a személyiség belső
mechanizmusaival függ össze, eredhet a tanár elé állított
oktatási-nevelési feladatok minőségéből. Abból, hogy azok
egy részének a teljesítése, nehézségük, bonyolultságuk
miatt, meghaladja a tanár erejét, aki emiatt hibát követ
el. Ez származhat abból, hogy az egyik feladat csak egy
másiknak a terhére teljesíthető.
A konfliktusoktól való szorongás, amely a tanár számára jelentős
személyekhez (igazgató, kollégák, szülők) fűződik, összefügghet az egyén
túlzott hajlékonyságával, engedékenységével csakúgy, mint önérvényesítési
törekvéseinek esetleges kudarcaival, az ezekkel járó érzelmi és
intellektuális terheléssel: frusztrációval (frusztráció=határozott célra
irányuló tevékenység végrehajtásának meggátolása miatt előállott
kellemetlen, bénító élmény), bosszankodással. A szorongásformák között a
gyakoriság szempontjából legalacsonyabb értékkel az elkülönítéstől való
szorongás és az egzisztenciális szorongás kerül említésre, míg legkisebb
intenzitásértékkel a neurotikus és az egzisztenciális szorongás jelent meg.
Az eredmények azt mutatják, a tanárok szorongásai nemenként nem különböznek
szignifikánsan. A szorongás gyakoriságának és intenzitásának a középértéke
minden szorongásformában a nőknél magasabb volt, mint a férfiaknál.
A tanárok szorongásai nemenként
+--------+---------+-------------+
| Aránya | Szorong | Nem szorong |
| % | % | % |
+---------+--------+---------+-------------+
| Nők | 71,6 | 68,0 | 32,0 |
+---------+--------+---------+-------------+
| Férfiak | 28,4 | 66,0 | 34,0 |
+---------+--------+---------+-------------+
Ez minden bizonnyal a nők kettős terhelésével és azzal van
összefüggésben, hogy ők a felmérésben is inkább készek érzelmeikről számot
adni, mint a férfiak.
Összegzések, következtetések, javaslatok
A mentálhigiénés ismeretek adaptálása a nevelő munkába segítséget
jelenthet a pedagógusok számára. Lehetővé válik, hogy jártasak legyenek a
lélektani munkában, a hatáskiváltás, befolyásolás, konfliktus-felismerés és
kezelés pszichológiai eszközeinek használatában, a tanár-diák kapcsolat
megfelelő irányításában.
Talán végleges megoldást jelentene a Mentálhigiéne alapvető ismeretek és
módszertani készségek adaptálása a pedagógusképzésbe. Legalább alternatív
tantárgy, speciálkollégium, vagy választható szakdolgozati feladat
formájában.
Bizonyos pedagógusrétegek aktiválása.
"Paradigmaváltásra" lenne tehát szükség a testnevelésben, és ez nem
elképzelhetetlen, ennek megvannak a kezdeményei, feltételei nálunk is.
Katalitikus szerepe lehetne pl. a mentálhigiénés nevelésben, ha a
pedagógusok képzésében és továbbképzésében a korszerű alkalmazott lélektan
kapna helyet.
Néhány aktivitásra serkentő javaslat a teljesség igénye nélkül.
- Információátadás (létező mentálhigiénés programokból Országos
Mentálhigiénés Programiroda segítségével)
- Szakmai konzultáció - egészségnevelési programot elkezdőknek
- Felsőoktatási módszertani ismeretek közvetítése, az egészségre való
neveléssel és a mentálhigiénével kapcsolatosan
- Kiadói, szerkesztői tanácsadás iskolai egészségneveléssel, testi vagy
lelki egészségvédelmi oktatás megszervezésével
- Nemzetközi kapcsolatok közvetítése
- Kutatómunka segítése konzultációkkal, módszertani segítséggel.
Összefoglalva: A pedagógusok szorongásával kapcsolatos kutatási adataim
azt tanúsítják, hogy a pedagógusok nap mint nap a szorongást különböző
intenzitással élik meg egyéni érzékenységüktől függően, napi oktató-nevelő
munkájukban. Leggyakrabban a kudarctól és a konfliktusoktól való szorongás
jelentkezik náluk.
Véleményem szerint a "tanári mesterségre" felkészítés követelményeit
standardizálni kellene. Így egyénileg és intézményesen is jobban kezelhetővé
válnának a mentálhigiénés feladatok a szorongás kezelésében. Elvileg létezik
az a lehetőség, hogy egy összefüggő tantárgyakból álló, szabadon választható
nagyobb tanulmányi egységet az oklevél mellé csatolt tanúsítvány ismerjen
el, de a mentálhigéné témájában ilyen programot tudomásom szerint egyik
tanárképző hely sem dolgozott ki. A megoldást egy olyan továbbképzési
lehetőségben látom, amely más, ún. "segítő" jellegű szakmák mellett a
pedagógusszakmára is épülhet: ez a mentálhigiénés szakirányú posztgraduális
szak, amely alapvetően szintén a gyerekek körében előforduló szociogén és
pszichogén ártalmak szakszerű kezelésére, valamint saját lelki egészségének
a karbantartására tanítja meg a pedagógusokat, ezáltal szolgálva az
egészségmegőrzés ügyét.