A Magyar Honvédségnek Alkotmányban rögzített funkciója hazánk bármilyen
külső fegyveres támadással szembeni megvédése. Ezen feladata ellátásában, a
hadsereggel szembeni társadalmi elvárások realizálásában döntő szerepe van a
hivatásos állomány erkölcsi állapotának és professzionális
felkészültségének. A hivatásos katonai pálya iránti érzelmi azonosulás, mint
pályamotiváció szükséges alapja azon - más foglalkozásokéval csak részben
összeegyeztethető - attitűdök elfogadásának, amelyek lehetővé teszik az
erősen hierarchikus struktúra elfogadását, az emberi élet megóvása vagy
kioltása felelősségének kellő mélységű interiorizációját, az itt működő
normák elsajátítását
A társadalom megítélése hadseregének működéséről, elvárásainak törvényi
és etikai rendezetlenségei, a közélet problémáinak komplex hatása
természetesen befolyással van mindazokra, akik pályaválasztásuk során a
honvédtisztképző intézeteket jelölték meg. Ezek a különböző előjelű hatások
komolyan veszélyeztetik a fentiek alapján működő és a hivatásos katonákra
jellemző értékrend kialakítását. Saját tapasztalataim és az elmúlt évek
szakmai publikációi azonban azt sugallják, hogy a hadsereg harcképességének
letéteményesei értékválsággal küszködnek. Ez a jelenség több veszélyt is
hordozhat magában, ha nem történik meg a problémák gyors diagnosztizálása,
majd kezelése. A veszélyek egyik forrása az a humán szférában fellelhető
tendencia, amely a hivatásos katonai pálya presztízsvesztésével együttjáró
pályaelhagyásban, kedvezőtlen természetű kontraszelekcióban, majd az ezek
következtében kialakuló dilettantizmusban és az emberi viszonyok minőségében
ölt testet.
A gondok másik lehetséges megjelenési szférája anyagi-technikai eredetű,
az a népgazdaságot sújtó csapás, amely a haditechnikai eszközök
szakszerűtlen kezeléséből adódó idő előtti amortizációt, s az ezzel járó
hadrafoghatóság látványos csökkentését feltételezi.
Az értékválság feltételezett okai:
(a) Az elmúlt négy évtized során a hivatásos katonák nemzettudata, önálló
erkölcsi arculata nem alakulhatott ki. A testületi szellem, a
hagyományos katonai erkölcs és becsület alapértékei nem
szilárdulhattak meg. Az értelmiségre jellemző individuális értékek
súlya mesterségesen alulértékelt, a katonai pálya vonzereje és
presztízse az ideológiai stratégiák miatti állandó rejtés
következtében folyamatosan csökkent. A biztonságpolitikai elvek és
stratégiák megváltozása következtében megjelenő új, a magyar
hadtudomány és harcművészet számára idegen nyugati (NATO) gyakorlat
felé törekvés a teljes hivatásos állomány szakmai és morális
"áthangolását" követeli meg.
(b) A hivatásos katonák viszonylag egységes álláspontot képviseltek a
rendszerváltás időszakában, a hadsereg gondjainak megoldását,
kedvezőbb élet- és szakmai munkafeltételeket, biztos egzisztenciát
remélve attól. Ehelyett koncepció nélküli díszlokációt, szervezeti
változásokat, beosztások, laktanyák, helyőrségek megszüntetését,
romló anyagi-technikai helyzetet, csökkenő életszínvonalat stb. élt
meg. A katonai felsőoktatási intézmények átalakítása (Zrínyi Miklós
Nemzetvédelmi Egyetem felállítása és akkreditálása, a Bolyai János
Katonai Műszaki Főiskola önállóvá válása) a korábbi tapasztalattól
eltérő szervezeti és működési feltételeket követelt meg, amely az
oktatói és hallgatói állomány számára óriási mentális kihívást
jelent.
(c) A tisztképzés jelenlegi tartalmi jegyei és a "megrendelő" (Magyar
Honvédség) elvárásai nehezen összeegyeztethetőek, így az elvárt és a
gyakorlatban működő szerepek között óriási ellentmondások találhatók.
Egy fél évszázad katonai kultúráját kell teljes egészében
felszámolni.
A problémák természetének feltárását tovább lehetne még folytatni.
Azonban vizsgálódásom szempontjából már a fent említettek is elégségesek
azon kedvezőtlen tendenciák megvilágítására, amelyek következtében a mai
kaotikus állapot kialakulhatott.
A vizsgálat módszere és a minta:
A rendszerváltás óta eltelt évek során a hivatásos katonai pályára
jelentkező és a már szolgálatot teljesítő állomány jelentős értékorientációs
változáson ment keresztül, amely értékválságba torkollott. A Zrínyi Miklós
Katonai Akadémia 1995-ben végzett felmérése is megerősíti a katonai
hivatásra jellemző értékektől való eltávolodást, a nagymértékű
pályaelhagyást. A pályán lévők között az elmúlt évben tovább erősödött a
bizonytalanság túlértékelése, a saját és a család biztonságára törekvés.
Vizsgálatom a fenti állításokat mint hipotéziseket kezeli. Bizonyításuk
során nem vállaltam fel a politikai, kulturális, életpálya, ember és
környezet stb. értelmezők vizsgálatát, mivel úgy gondolom, mind a validitás,
mind a reliabilitás követelményeinek megfelel, ha a fenti területeket is
részben magába foglaló munka értékmezőt kutatom a hivatáshoz való viszony
szempontjából.
A vizsgálatot 1997. szeptember hónapban végeztem a Zrínyi Miklós
Nemzetvédelmi Egyetemen. A pályára készülök pályamotivációjának jellemzőit
egy 50 fős, különböző fegyvernemű és évfolyamú hallgatókból álló
reprezentatív minta képviseli. A hivatásos állomány értékrendjének
felmérését szintén egy 50 fős, 32 év átlagéletkorú, döntő többségében
csapattisztekből álló (94%) csoport körében végeztem. A minta
kiválasztásának lehetőségét nagy mértékben megkönnyítette a vizsgált
populációk homogenitása (nem, életkor, iskolai végzettség, motiváció, stb.),
a kutatott téma egyértelmű jelenléte a napi életben.
Super tesztje minden faktorra három itemet tartalmaz. A válaszadó 5
fokozatú skálán jelöli, hogy azok milyen mértékben jellemzők rá, így
faktoronként a minimális pontérték 1 ("Egyáltalán nem jellemző"), a
maximális 5 ("Teljes egészében igaz").
A vizsgálati személyek faktoronkénti pontértékét átlagoltam (X),
statisztikai módszerrel kiszámoltam azok szórását (s) (2-3. táblázat), majd
az átlag alapján rangsoroltam a faktorokat (1. táblázat).
A kapott eredmény főbb tapasztalatai:
Vizsgálatom egyik meglepő tapasztalata, hogy a főiskolai hallgatók első
helyre tették a társas kapcsolatokat, míg a hivatásos állomány részére a
leglényegesebb a változatosság. Ezek szerint a hallgatók számára döntő a jó
kollektíva, a "csapatszellem", a közösséghez való tartozás szükséglete. Ez
pozitív vonás és preferált értékként szerepel a hadseregben, ahol leendő
tevékenységük jelentős részben társas mezőben folyik. A problémát itt
azonban az jelenti, hogy ez a választás nem marad fent a hivatásos pályán,
ami azt sugallja, hogy már főiskolás éveik végén csalódnak interperszonális
kapcsolataikban, egyre inkább konformistává, megalkuvóvá válnak, elveszti
jelentőségét számukra a csapatszellem, vagyis egy ősi katonai erény, a
bajtársiasság szenved csorbát napjainkban.
A hivatásos állomány részéről a változatosság első helyen kezelése a
csapatéletben annak hiányából eredhet. A pályakezdő is jogosan elvárja a
változatosságot, ám ebben az unalmas "taposómalom" és a fásult emberek miatt
csalódhat.
A második választás már szórt képet mutat: míg a hallgatóknál is előkelő
helyen szerepel a változatosság, addig a tisztek az önérvényesítést helyezik
a második helyre, mivel a tiszt anyagi elismertségéből már kiábrándult, ezen
a területen munkája pozitív vagy negatív megerősítésében már nem bízhat. Úgy
vélekedik, ha már nem fizetik meg, legalább önmaga megvalósításában legyenek
kellemes élményei. A túlzott önérvényesítés negatív hatásai azonban
tehetetlen düh formájában a beosztottak irányába kifejtett durvaságban
nyilvánulhatnak meg. Egyfajta kompenzáció az önmegvalósítás ilyen kiemelt
szükséglete a hadsereg jelenlegi erkölcsi és anyagi helyzete ellenében.
A hallgatók harmadik választása az önérvényesítés, melynek előzőekben
kifejtett lényege rájuk is éppúgy jellemző, mint a hivatásos állományra. Ez
a kialakult párhuzam a csapatgyakorlatokon és a kiképzés során szerzett
tapasztalatokból, a tisztekkel való állandó interakciók során alakulhatott
ki.
A tisztek ugyanakkor a függetlenséget preferálják harmadikként, amely az
önérvényesítés folyamatának nagyon fontos komponense. "Ha elöljáróink nem
tesznek semmit, majd én megmutatom az igazi utat!" - gondolkodásmód tükrözte
aktív, offenzív magatartás a motorja annak az állapotnak, melynek
köszönhetően a honvédség a mai körülmények között is minimális szinten bár,
de még megtartotta hadrafoghatóságát. Ugyanakkor óriási veszélyt is hordoz
magában ez a jelenség: ha ennek következtében a kezdeményezés, majd az
irányítás kicsúszik a hadsereg vezetőinek kezéből, beláthatatlan
következményekkel járhat.
A középértékként preferált tulajdonságok az első helyen említettek
függvényében, azok alátámasztására hivatva vannak jelen a választások
sorrendjében. Éppen ezért érdekesebbnek és fontosabbnak tűnik az
elutasítottak, a skála legvégén található értékek elemzése.
Már első ránézésre is meghökkentő az esztétikum mindkét populáció általi
egyöntetű elutasítása. Ez nem csak az értelmiségi életmód egyértelmű
negációja, hanem a katonai élethez szorosan fűződő külső megnyilvánulások
lebecsülése is.
A mások számára demonstrált hovatartozás jeleinek (egyenruha, külső
megjelenés és egyéb speciális rekvizitumok) ilyetén történő kezelése
egyfajta szégyenérzetből árulkodik, az identifikációs pangás egyértelmű
jele. Az esztétikum tágabb értelmezésben már jelzett belső erkölcsi
struktúrájának elutasítása pedig a parancsnok, mint embervezető különös
környezetben végzett "minőségi" szociálpedagógiai koncepcióját sorvaszthatja
le a közhelyszerű rombolás szintjére.
A következő elutasított érték a hallgatóknál a szellemi ösztönzés. Ez
abból adódik, hogy nem hiszik el választott hivatásukról, hogy az
értelmiségi jellegű. Nem bíznak abban, hogy ezen a pályán újat lehet
alkotni, független gondolkodásra van szükség és szellemi kihívás jellegű
feledatok vannak. Elfogadják azt, hogy itt már minden ki van találva, az ő
szerepük csupán annyi lesz, hogy beálljanak a sorba és kész paneleket
használjanak munkájuk során. Mindezek után érthető, hogy a harci vezetés
során nélkülözhetetlen kreativitás is csak egy hellyel került előrébb
értékrendjükben.
Az elutasított értékek közül az irányítás szerepel a skála utolsó helyén
a hivatásos katonáknál. Ez egyben kritika is az elmúlt évek vezetése felé a
lavinaszerű problémák miatt, másrészt saját beosztásának ellátásban nem
tartja lényeges elemnek alárendeltjei vezetését, irányítását, feltehetően
azért, mert minden interakcióját ez hatja át, melyek során keserű
tapasztalatokat szerezhetett.
A kreativitás középmezőnyben, illetve annak alsó sávjában szerepeltetése
mutatja, hogy a vizsgált személyek azt nem tartják kiemelt értéknek. Nem
hiszik el, hogy modern hadsereg és hadvezetés elképzelhetetlen kreatív
emberek nélkül. Ugyanakkor a kreativitás értelmezésének problémája olyan
gyakorlati anomáliákat szül, melyek ezt a képességet mint devianciát, a
hierarchikus parancsnoki rendszer ellenségét fogják fel.
A presztízs alacsony értékelése mutatja a tényleges helyzetet.
Változtatásának szükségességét mindenki sürgősnek tartja, de abban - az
előzőekből is kitűnik - saját szerepét nem, vagy csak alig találja. A
megoldást a társadalomtól várja, de a hadsereg és a társadalom közötti
diszharmónia megnehezíti e folyamat megerősödését. Bár az utóbbi néhány
évben a békemissziókban végzett sikeres tevékenységek és a laktanyák
nyitottabbá válásának köszönhetően történt előrelépés e területen is, de úgy
gondolom, hogy az optimális szinttől még távol vagyunk.
A fentiek alapján a hivatásos katonai pályán dolgozók és az azt választók
bizonytalansági érzéseit három fokozat köré lehet csoportosítani:
(1) A hivatásos tiszt énképének kérdése.
(2) Az autonómia kérdése.
(3) Az értékek felismerésének kérdése.
Az énkép bizonytalansága abból adódik, hogy a tiszti attitűd nem épül be
kellően a pályaépítés és a fejlődés során a személyiségbe. Nincs hiteles,
megvalósítható katonatisztkép, amivel azonosulni lehetne, amely pozitív
motívum lenne a személyiség ezirányú fejlődésében.
A pozitív minta, a példakép tapasztalatai megerősítik és alakítják az
énképet. Ha ennek hiánya lép fel, akkor az a jelentős neurotizáló tényező,
amely az irányítás és végrehajtás egyszeri hatásában valósul meg, a
személyiség stabilitásának felborulását, majd hitelvesztést (társas
kapcsolatok, altruizmus, stb.) eredményez.
A személyiség autonómiája a függetlenség kérdése, amelyben a vizsgálat
alapján is bizonytalanságot tapasztaltam más értelmiségi csoportokhoz
képest. Az erősen hierarchizált hadseregben számtalan esetben találkozhatunk
az autonóm cselekvés hiányával (ezt sajnos még ösztönzi is a túlzott
autokratív vezetés részéről a hatáskörök alul limitálása).
Az autonómia szükséglete sok tisztnél csupán verbálisan jelentkezik,
szembesítéskor viszont a függőség dominánsabb. Ez valószínűleg abból adódik,
hogy megélt autonómia-élményük alig van. Az autonóm személyiség a hivatással
összefüggő kompetencia kérdésében könnyebben, virtuóz módon dönt mint a
függő személyiség, aki rákényszerített döntési helyzetben bizonytalan,
nagyon sok spontán, felesleges reakciót, pótcselekvést nyújt. Ez pedig az
önálló feladatvégrehajtási-készség teljes hiányához vezet, ami egy fegyveres
konfliktus esetén a döntésképtelenség formájában veszélyezteti a beosztottak
életét, a fegyveres küzdelem sikerét.
Az érték felismerésének kérdésében vizsgálatom során szintén
bizonytalanságot tapasztaltam. Okai egyrészt az évtizedek óta tartó pontosan
meg nem fogalmazott, túlideologizált és egyáltalán nem a magyar kultúrához,
katonai hagyományokhoz kapcsolódó tiszti értékrend hiányában található meg.
Másrészt azt, hogy a hivatás érték, csupán a hit szintjén lehetett
megerősíteni, hiszen mindazon értékítéletek, amelyek a rendszerváltás óta
meghatározták a társadalom viszonyulását a hivatásos katonai pályához (civil
kontroll) a hivatást, a tudást, a becsületes munkát és a hozzájuk kapcsolódó
értékeket devalválták. A válasz keresése a magára maradt hivatásos
állományra hárult, akik munkájuk sajátosságai miatt, nem ismerve a
társadalmi elvárás szintjét, sajátosan a maguk szája-íze szerint fogalmazták
meg hivatásuk ellátásának erkölcsi rendszerét. Ez az oka annak az
értékválságnak, amely lassan meghasonlott állapothoz hasonlítható.
Összegezve megállapítható, hogy a vizsgálat a hipotézist megerősítette a
hivatásos állomány és a hallgatók körében. Az skálák preferált és
elutasított értékválasztásainak tendencia jellegű párhuzama olyan látens,
együttható folyamatokról árulkodik, amely a kiútkeresés bizonytalanságában
ölt testet. A hadsereg, mint totális intézmény működésének részleges
szabályozottsága, a belső viszonyok rendezetlensége következtében
alakulhatott ki a vizsgálatomból kiolvasható folyamat.
A vizsgálat tapasztalatai alapján (megerősítve az eddig ismert tényeket)
az alábbi intézkedések megtételét halaszthatatlannak tartom:
- sürgősen foglalkozni kell a hivatásos katonák anyagi elismertségével,
mert az értékválasztás rögzül a személyiségben, késői megoldás esetén
újabb kielégítetlenséget generálhat, ami tovább torzíthatja a
preferált értékek körét.
- fel kell gyorsítani a katonai életre vonatkozó törvények, szabályozók
átdolgozását és bevezetését, mert több értékmezőben rombol a "senki
földje" érzete, az erkölcsileg elavult és többszörösen módosított
szabályok megléte.
- a katonai közép- és felsőfokú, tanfolyamszerű oktatásba be kell
iktatni az értékfeltáró, értékközvetítő technikákat, át kell gondolni
az önismereti, kommunikációs tréningek szélesebb területén történő
alkalmazását.
- a NATO-csatlakozás humánmenedzsmentjének következetes véghezvitelével
egyértelmű és teljesíthető pályakép kialakítása szükséges, amelyben a
tisztnek mint állampolgárnak, köztisztviselőnek, embervezetőnek és
mint a fegyveres erőszak kezelőjének jogai, kötelességei pontosan
rögzítettek. Ez nem csak a hadsereg hivatásos állományának, hanem az
egész társadalomnak érdeke!
Az értékválasztások sorrendje
1. táblázat
---------------------------+---------------------------
Hallgatók | Hivatásos állomány
---------------------------+---------------------------
1. Társas kapcsolatok | 1. Változatosság
2. Változatosság | 2. Önérvényesítés
3. Önérvényesítés | 3. Függetlenség
4. Munkabiztonság | 4. Munkateljesítmény
5. Altruizmus | 5. Munkabiztonság
6. Munkateljesítmény | 6. Anyagi ellenszolgáltat.
7. Fizikai környezet | 7. Társas kapcsolatok
8. Hierarchia | 8. Fizikai környezet
9. Függetlenség | 9. Szellemi ösztönzés
10. Anyagi ellenszolgáltat.|10. Kreativitás
11. Presztízs |11. Altruizmus
12. Irányítás |12. Presztízs
13. Kreativitás |13. Hierarchia
14. Szellemi ösztönzés |14. Irányítás
15. Esztétikum |15. Esztétikum
---------------------------+---------------------------
A hallgatók értékválasztásainak összegzése
2. táblázat
+--------------------------+-------+------+
| Faktor | X | S |
+--------------------------+-------+------+
| Társas kapcsolatok | 13,71 | 1,68 |
| Változatosság | 12,32 | 4,68 |
| Önérvényesítés | 12,31 | 1,96 |
| Munkabizottság | 11,97 | 1,76 |
| Altruizmus | 11,93 | 2,32 |
| Munkateljesítmény | 11,73 | 1,96 |
| Fizikai környezet | 11,55 | 2,43 |
| Hierarchia | 11,52 | 1,93 |
| Függetlenség | 11,30 | 2,00 |
| Anyagi ellenszolgáltatás | 11,02 | 2,76 |
| Presztízs | 10,99 | 2,10 |
| Irányítás | 10,45 | 2,04 |
| Kreativitás | 10,39 | 2,08 |
| Szellemi ösztönzés | 10,26 | 1,73 |
| Esztétikum | 9,09 | 2,31 |
+--------------------------+-------+------+
A hivatásos tisztek értékválasztásainak összegzése
3. táblázat
+--------------------------+-------+------+
| Faktor | X | S |
+--------------------------+-------+------+
| Változatosság | 12,89 | 1,71 |
| Önérvényesítés | 12,76 | 1,62 |
| Függetlenség | 12,66 | 1,48 |
| Munkateljesítmény | 12,51 | 1,75 |
| Munkabiztonság | 12,42 | 2,23 |
| Anyagi ellenszolgáltatás | 12,40 | 2,33 |
| Társas kapcsolatok | 12,13 | 2,18 |
| Fizikai környezet | 11,93 | 2,02 |
| Szellemi ösztönzés | 11,89 | 2,22 |
| Kreativitás | 11,84 | 2,49 |
| Altruizmus | 11,70 | 2,33 |
| Presztízs | 11,23 | 2,42 |
| Hierarchia | 10,49 | 2,38 |
| Irányítás | 9,66 | 3,10 |
| Esztétikum | 8,59 | 2,53 |
+--------------------------+-------+------+
A feldolgozás során tanulmányozott irodalmak:
- A tiszti értékrend alakulása napjainkban (MKA 1995.)
- Dr. Orosz Sándor: Mérések a pedagógiában (Veszprémi Egyetem 1995.)
- Falus István: Bevezetés a pedagógiai kutatás módszereibe (Keraban
Kiadó Bp. 1993)
- Ágoston Gy. - Nagy J. - Orosz S.: Méréses módszerek a pedagógiában
(Tankönyvkiadó Bp. 1974.)
- Mérei Ferenc: Közösségek rejtett hálózata (KJK Bp. 1972