A "Zala-Egerszegi járáskör és Zalamegye
első tanítónőinek egyike nagyszerű élete és kora"
- neveléstörténeti, szakdolgozati kutatás előadás
formájában történő bemutatása -


Bevezető
A pedagógia szakon történő képzésben nagyobb mértékű elmélyülési lehetőség adódik a nevelés történeti nézőpontú megközelítésére is. A hallgatóban azonban azt, hogy éljen a lehetőséggel, annak a pedagógusnak a személyisége hívja elő, aki a nevelés történetének tanítását is képes új nézőpontokkal gazdagítani.

Neveléstörténeti kutatásom elindítója, tanárom - e dolgozat témavezetője - inspirált a mottóban jelzett gondolkodásmódra, arra, hogy nélkülözhetetlen a múltban való tájékozódás.

Kotnyek István, Alsófokú oktatás Zala megyében 1918-ig (Zalai Gyűjtemény 9.) című könyvében olvastam először Réfy Eleonóra nevét, akit Zala megye és Zalaegerszeg első tanítónői között említ a szerző.

Az érdeklődésemet kiváltó és a mai napig fenntartó motívumok a kutatásban a következők lettek:

- tanárom pedagógus személyisége,
- saját pedagógus létem,
- egy elsők között szereplő pedagógusnő szép neve,
- egy lenyűgöző történelmi kor.

Minden feltétel együtt állt tehát, hogy nyomába eredjek egy nagyszerű kornak, és egy abban élt és pedagógusként tevékenykedő nő életútjának.

Kutatásom helyszínei a könyvtárak, levéltárak, múzeum, egyházközségi irattárak, temetkezési nyilvántartók voltak.


A kutatás hipotézise
Kíváncsi voltam arra, hogy a magyar társadalmi fejlődéstörténet, benne a közoktatás fejlődése a 19. század második felétől az egyén fejlődési útjában - egy pedagógusnő esetében - hozott-e változásokat, és ha igen, milyen tartalmakkal írhatók le a változások.


Kutatási módszerek
A forráskutatás, forráselemzés, forráskritika, forrásértelmezés az elsődleges történelmi dokumentumok vizsgálatakor a megbízhatóságot szolgálja munkámban.

A dokumentumelemzést a másodlagos források feldolgozásában alkalmazom elsősorban.

Tartalomelemzéssel is dolgozom, mert egy személy életének megközelítésében ez kézenfekvő technikának bizonyul.


Eredmények

Magyarország a 19. század közepétől az első világháborúig
A kor, amelyben Réfy Eleonóra élt

Az Önök számára kiosztott lapokon (itt mellékletben) vessenek pillantást azokra a nevekre, eseményekre, melyek Magyarországot a 19. század közepétől az első világháborúig jellemzik.

Az abszolutizmus kora (1848-1867)
"Európa csendes, újra csendes,
Elzúgtak forradalmai..." - siratta Petőfi a forradalom kudarcát.

A központosító abszolutizmus a nemzeti függetlenség szétzúzásával párhuzamosan ösztönözte a polgárosodást. Ellentmondásos reakcióként újult erővel virágzásnak indult a magyar kulturális élet.

A magyar iskolaügy szabályozásában is a központosító törekvés érvényesült: a nevelés és oktatás fölött az állam gyakorolta a főfelügyeletet. A 6-12 éves gyermekek tankötelezettségét még erőszakos úton is teljesíttették. A népiskolák egyházi, állami, községi fenntartásúak lehettek, de a magániskolák alapítóinak politikai és morális kritériumoknak kellett megfelelni. Az elemi iskolákban a kötelezővé tett német nyelv tanítása mellett a nemzeti szellemű tankönyveket is kitiltották. A tankerületek és iskolatanácsok a bécsi kultuszminisztériumtól kapták utasításaikat. A felsőfokú oktatás reformjára tett kísérlet korainak bizonyult. A felsőoktatásban fejlődésnek indult a középiskolai tanárképzés.

A kiegyezéstől a milleneumig (1867-1896)
1867-ben Ausztria és Magyarország a kiegyezési törvényben rendezte kapcsolatát. Az új kormány miniszterei között volt Deák Ferenc és Eötvös József.

Rendkívüli pezsgés indult el a gazdasági, társadalmi, kulturális életben.

Az 1868-ban, Eötvös József minisztersége alatt készített XXXVIII. sz. törvény pedig állami felügyelet alá rendelte az oktatásügyet, elrendelte állami tanítóképzők felállítását, kimondta az anyanyelvi oktatást, egyetemek és főiskolák, iskolák létesítését.

E törvény bevezette az általános iskolakötelezettséget, a népiskolai oktatás ingyenességét, a hatosztályos elemi népiskolákat, az anyanyelven történő tanítást, 20 tanítóképző felállítását, tanítónőképző intézetek létesítését, az "ismétlő iskola" bevezetését, a felsőbb népiskola és a polgári iskola bevezetését... Eötvös a taneszközellátottság korszerűsítéséért és az óvodák ügyéért is sokat tett.

1873-ban - Eötvös halála után 2 évvel - nyitotta meg Budán kapuit két polgári iskolai tanítóképző intézet. Az egyik tanítónőket készített fel a pályára Zirzen Janka igazgatónő vezetésével.

A milleneum és az azt követő időszak az első világháborúig (1896-1914)
Deák és Eötvös 1868-ban létrehozott Európa-hírű nemzetiségi törvénye semmibe veszett az 1896-os, önhittségében elvakult országban.

Wlassics Gyula minisztersége alatt az eötvösi népiskolák a nemzetiségek beolvasztásának eszközévé váltak. A demokratizmus beszűkülése, a nacionalizmus előretörése sodorta az országot a háborúba.

A középfokú és felsőfokú iskoláztatásban a nők számára megnyíltak a gimnáziumok, az egyetemek kapui.

Zalaegerszeg rövid története a 19. század közepétől az első világháborúig
1848 után, a polgárosodás kezdetén, a mezővárosnak 302 kisiparosa volt. Az iparosok is foglalkoztak mezőgazdasággal, szőlőtermesztéssel.

Az iskolahálózat fejlesztése 1869-ben kezdődött, a községi elemi iskola létrehozásával, melynek 1890-91-ben új épületet emelnek. 1896-ban történt csak meg az elemi iskola államosítása, elsősorban a zalaegerszegi születésű Wlassics Gyula miniszternek köszönhetően. Ez az iskolai viszonyok javulását eredményezte, növekedett a tanítók száma és javult munkájuk minősége, az iskola osztottá vált. 1870-ben a lakosság fele tudott csak írni és olvasni, 1910-ben már 83 százaléka.

Az 1873-ban létesült községi polgári fiúiskola számára 1875-ben épületet emeltek. A polgári iskolára épülve 1886-tól közép- majd felsőkereskedelmi iskolát fejlesztettek ki. 1895-ben állami gimnázium létesült a városban, ekkor megszüntetik a polgári fiúiskolát. Az 1875-ben létesített kétosztályos községi felső leányiskolát 1888-tól polgári leányiskolává alakítják. Az 1847-ben létesített óvoda 1893-ban kapott új épületet, majd 1900-ban még egy óvoda létesült. A polgári iskola középkereskedelmi iskolával, a felsőbb polgári leányiskola női kézimunka tanfolyammal működött. 1885-ben alakult rendezett tanácsú várossá Zalaegerszeg.


Az élet, amely Réfy Eleonórának adatott
Réfy Eleonóra és ikertestvére Réfy Mathild 1852. március 11-én jött a világra Vas megyében, Ikerváron. Szüleik Bagoly Rozália és Réfy Lajos, római katolikusok voltak. Réfy Lajos Ikervár "ludus-magistere" ekkor.

1856-ban Réfy Lajos tanító az egerszegi egyházi elemi iskolában tanított, 500 pengő forint évi fizetésből tartva el családját. Réfy Lajos beadványokkal élt a községtanácshoz, ezért 1859-től 600 pengő forintra emelték fizetését.

1861/62-ben a tanító és énekész ismét panaszolja iskolája és saját életkörülményeit.

1866-ban a főtanítót elmarasztalta Zalaegerszeg város képviselőtestülete, mivel a vasárnapi szentmiséken a régi szentes énekek helyett "saját önkénye szerint új énekeket énekeltetett" a gyermekekkel.

1875-ben az Elemi iskolai Tanítóképző Intézetben, Budapesten, befejezi tanulmányait Réfy Eleonóra.

1875. szeptember 21-i kinevezéssel rendes tanítói minőségben, Zalaegerszeg államilag segélyezett községi felső leányiskolájában kezdi meg működését. Hivatali esküt 1875. október 1-én tesz.

1876. február 2-án az elemi iskolai tanítónő oklevelét kiállította a vízivárosi tanítónőképző intézet igazgatója, özv. Dusóczky Károlyné és Bója Gergely királyi tanácsos, budapesti tanfelügyelő, az eötvösi iskolapolitika zalai jelessége, a Balatonfüredi Szeretetházban Pestalozzi-elven működő kísérlet híres alakja.

1878. augusztus 18-án véglegesítették állásában Réfy Eleonórát.

1878. október 1-én kapja kézbe a polgári iskolai tanítónői oklevelét, melyet a polgári iskolai tanítónő képesítő bizottság - Békey Imre királyi tanfelügyelő és Zirzen Janka igazgatónő - ír alá.

1880-ban az iskolai takarékpénztár szervezéséért kiemelt jutalmat kapott a minisztériumtól.

1881-ben a Zalamegyei Általános Tanítói Testület zalaegerszegi tagnévsorában szerepel, e testületben későbbi férjét Schmidt Józsefet is megismeri.

1888-tól az 1875-ben létesített községi kétosztályos felső leányiskolát polgári leányiskolává fejlesztették, ezért új kinevezést kapott Réfy Eleonóra.

1903-ban Schmidtné Réfy Eleonóra megpályázta a Zalaegerszegi Magyar Királyi Állami Polgári Leányiskola rendes tanítónője, saját iskolája igazgatói állását, sikertelenül.

1911-től vizsgáló bizottsági tag, majd 1912-től a vizsgáló bizottság helyettes elnöke. Ekkor lesz iskolája igazgatóhelyettese.

1913. júniusától igazgatóként működik iskolájában.

1915. szeptember 18-án még igazgatói aláírásával hitelesít iskolai dokumentumokat.

1915. december 22-től megbízott igazgató veszi át munkáját. 61 éves ekkor.

Réfy Eleonóra elemi iskolai, felső nép- és polgári iskolai (nyelv- és történettudományi szakcsoportból) tanítónő magyarul és németül tökéletesen beszélt, "franciául kevéssé". Osztályfőnök, segélyegyleti könyvtáros, igazgatóhelyettes, igazgató, az Országos polgári iskola Egyesület tagja, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület Díszoklevelének birtokosa, feleség és hat gyermek édesanyja is volt.


Következtetés
Réfy Eleonóra a magyar művelődéstörténet gazdag, izgalmas és nagyszerű korszakában élt.

Tanítónői, emberi sorsa, életútja e kor neveléstörténeti útját is megszemélyesíti.

Méltó lenne egy teljes monográfiában történő feldolgozásra.


Melléklet az előadáshoz

A kor, amelyben Réfy Eleonóra élt

     Magyarország a 19. század közepétől az első világháborúig - művelődéstörténeti körkép

Az abszolutizmus kora (1849 - 1867)

Irodalom:          Jókai Mór
                   Tompa Mihály
                   Arany János
Zene:              Liszt Ferenc
Technika:          Türr István
                   Jedlik Ányos
Medicina:          Semmelweis Ignác
Orientalisztika:   Vámbéry Ármin
Közoktatás:        - erőszakos tankötelezettség
                   - "elnémetesítés"
                   - Entwurf
                   - középiskolai tanárképzés


A kiegyezéstől a milleneumig (1867 - 1896)

Politika:          Andrássy Gyula
                   Deák Ferenc
                   Eötvös József
Irodalom:          Toldy István
                   Vajda János
                   Reviczky Gyula
                   Tolnai Lajos
                   Bródy Sándor
                   Arany János
Festészet:         Munkácsy Mihály
                   Paál László
                   Madarász Viktor
                   Benczúr Gyula
                   Székely Bertalan
                   Lotz Károly
                   Szinyei Merse Pál
                   László Fülöp
                   Vaszary János
Szobrászat:        Zala György
                   Stróbl Alajos
                   Róna József
                   Fadrusz János
Építészet:         - földalatti vasút
                   - gyárak, üzemek
                   - bérpaloták
                   - kórházak
                   - iskolák, egyetemek
                   - színházak
Közoktatás:        - 1868. XXXVIII. törvény
                   - tanítóképzők
                   - anyanyelvi oktatás
                   - egyetemek, főiskolák, iskolák
                   - általános iskolakötelezettség
                   - ingyenes népoktatás
                   - hatosztályos elemi népiskolák
                   - "ismétlő iskola",
                      felsőbb népiskola, polgári iskola
                   - taneszközellátottság korszerűsítése
                   - óvodák fejlesztése
                   - középiskola - koncepció


A milleneum és az azt követő időszak az első
világháborúig (1896 - 1914)

Irodalom:          Ady Endre
                   Kosztolányi Dezső
                   Tóth Árpád
                   Molnár Ferenc
                   Bíró Lajos
                   Babits Mihály
                   Juhász Gyula
                   Móricz Zsigmond
Festészet:         Kassák Lajos
                   Rippl-Rónay József
                   Ferenczy Károly
                   Csók István
                   Mednyánszky Károly
                   Csontváry Tivadar
Zene:              Lehár Ferenc
                   Kálmán Imre
                   Jakoby Viktor
                   Goldmark Károly
                   Hubay Jenő
                   Dohányi Ernő
                   Bartók Béla
                   Kodály Zoltán

Film, fényképezés: Korda Sándor
                   Kertész Mihály
                   Mihály Dénes
Építészet:         Steindl Imre
                   Leckner Ödön
                   Kós Károly
                   Lajta Béla
Közoktatás:        - "elmagyarosítás" - nacionalizmus
                   - nők felsőfokú iskoláztatása

     Az összeállítás Nemeskürty István Kis magyar művelődéstörténet című könyve alapján készült (Szent István Társulat, Budapest)

                    Ady Endre: Kín és dac

             Eötvös József emlékének (részletek)

         Hogy indult végre egyszer a magyar
         Kivált és bátor férfiaival,
         Szédülten szállt előle a sötétség
         S az emberek egymást oly hittel nézték
         Ez országban, mint soha az-előtte.

         (...)

         Paraszt leromlott s régi a nagyúr,
         A többi vállat-vonva igazul,
         Kín van már csak itt s egy két ember távol
         Kitekint daccal s új dacot kovácsol,
         Hogy hátha mégis csoda esik vélünk