Előszó

A magyar tanítói szakma fejlődéséről, huszadik századi társadalomörténetéről átfogó elemzéssel nem rendelkezünk. Egy, az OTKA által támogatott több éves kutatás keretében (száma: T 032 48) e hiány pótlására teszünk kísérletet. Jelen kötetünkben azt mutatjuk be vázlatosan, hogy kik voltak, hogyan éltek és dolgoztak Magyarországon a múlt század első évében, azaz száz évvel ezelőtt az akkori tanítói szakmába tartozók. A jelen bemutatás alapvetően három forrásra támaszkodik: az 1900-as népszámlálás adataira; Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszternek az 1901-es év közoktatásügyi történéseiről beszámoló jelentésére; valamint a minisztérium hivatalos lapjának, a Néptanítók Lapjának az 1901-es évfolyamában megjelent írásaira. Azt reméljük, hogy ezeknek (illetve értelemszerűen az ezekkel egyenértékű) a forrongó század során viszonylag homogénnek tekinthető forrásoknak a több évtizedes nyomon követésével képesek leszünk a szakma huszadik századi történetét megbízhatóan, az Olvasó és a további kutatások számára is használható módon feltárni. Jelen kötetünk ennek a munkának az első eredményeit tartalmazza.

A kötet három kutató: Baska Gabriella, Nagy Mária és Szabolcs Éva tanulmányait tartalmazza. Hárman háromféle megközelítéssel, kicsit eltérő módszerekkel és érdeklődéssel, de egyformán nagy kedvvel és buzgalommal közelítettünk közös témánkhoz. Számunkra is meglepő volt a szakmai életnek az a gazdagsága, adatoltsága, ami a fejlődés e korai szakaszából elénk tárult. A kötet első tanulmánya (Nagy Mária munkája) a századelő tanítóságának statisztikai bemutatására vállalkozik, a modern technikával, elektronikus módon rögzített 1900-as népszámlálási adatok társadalomtudományi statisztikai elemzésének segítségével. Leírást ad a tanítói szakma számszerű fejlődéséről, anyanyelv, vallásfelekezethez való tartozás, kor és nem, családi és vagyoni állapot szerinti összetételéről, illetve ezek területi jellegzetességeiről. Az elemzést térképmellékletek - Landauer Attila munkái - egészítik ki. Szabolcs Éva tanulmánya a vizsgált lapban 1901 első három hónapjában megjelent álláshirdetéseket dolgozza fel a társadalomstatisztikai elemzés módszerével. Az írás ízelítőt ad a korabeli tanítói "munkaerő-kereslet" néhány jellemzőjéről, az adatok finom elemzése és a szerz mögöttes tudása segítségével pedig bepillantást nyerhetünk a tanítói világ néhány, ma már elfeledett jellegzetességébe is. A tanítói élet fény- és árnyoldalait felvillantó, a tanítóság ünnepnapjaiba és mindennapjaiba bevezető tanulmány (Baska Gabriella munkája) mellett megismerkedhetünk az 1901-es év két nagy, az említett lapban folyó vitájával, ami a tanítói egyesületi élet, valamint a tanítóság szakképzettségének kérdése körül bontakozott ki (Nagy Mária írása). A tanulmányokat a kor jelesebb tanítóit és a tanítóság intézményeit bemutató lexikonszerű melléklet, szakirodalmi összefoglaló, a Néptanítók Lapja 1901-es évfolyamának írásaiból szemezgető válogatás, az év néhány szereplőjét bemutató fénykép (előállításukat Munkácsy Gyulának köszönjük) és a különböző felekezeti iskolákat, tanítói lakot, tanítóképzőt ábrázoló, múlt század eleji képes levelezőlap-mellékletek egészítik ki. Ajánljuk kötetünket mindazoknak, akik hivatásszerűen vagy amatőr módon érdeklődnek az elmúlt század neveléstörténete és/vagy a tanítói szakma múltja iránt, de annak a tágabb közönségnek is, akik a tanítóság és az elemi iskolák világába való bepillantással az elmúlt századelő magyarországi mindennapjairól kívánnak tájékozódni.

Nagy Mária