salétromfőzés

A salétromnak (kálisalétrom, mészsalétrom) termésállapotban való összegyűjtése, kioldása, tisztítása, kristályosítása. A salétrom, mint a puskapor nélkülözhetetlen vegyi alkotórésze a tűzfegyverek elterjedésével rendkívül nagyjelentőségűvé vált. A salétromfőzés módszerei a későközépkorban alakultak ki. A megfelelő adottságú tájakon a török is megkövetelte a paraszti salétromszérűk tartását és a félkész anyag beszolgáltatását. Híresek voltak a szabolcsi és debreceni salétromfőzők, amelyek körzetében a salétrom tartalmú anyagok gyűjtése a falusi és városi szegények rendszeres jövedelem-kiegészítőjévé vált. A talajba jutó szerves anyagok bomlása közben megfelelő baktériumok jelenlétében néhol nagymennyiségű salétrom keletkezik, amit a talajban lévő nedvesség, csapadékvíz kiold. A talaj hajszálcsövessége révén felszínre kerülő oldat elpárolgása után a felszínen kikristályosodtak a salétromkristályok. Ezt összesöpörték, lekaparták, halmokba összetolták. A kristályos port kilúgozták. Fakádakban, amelyekben szalma-homok szűrőréteget készítettek, a port feloldották vízzel, lecsapolták. Az így nyert folyadéklúg rézkazánba került, hevítették, lúggal kezelték, majd lehűtötték. A kihűlt folyadékot ismét rézkazánokban főzték, hamulúggal föleresztették. Ezt követően még többször hűtötték, hevítették, hogy a szennyeződéstől megtisztuljon. A kész, tisztított salétromot hordókban tárolták és hozták forgalomba.

TI