gombkötő

Mesterember, aki szőr-, selyem-, ezüst- és aranyszállal készült fonalakból gombokat készít, sujtásokat, zsinórokat ver, vitézkötéseket fon. A gombokat általában faalapra kötik, felhányva rá a fonalat vagy sodrást, a kívánt minta szerint, majd az így kialakult minta közeit tűvel kivarrják, kitöltik azonos, vagy többszínű fonallal, sodrással. A sujtásokat vitézkötéseket a korábbi századokban ún. nyergen kézzel varrták. A gömbölyű és szögletes zsinórok közepébe pamut belet tettek, és ezt fonták körül selyem-, teveszőr-, arany- és ezüstfonállal. A vitézkötéseket kézzel fonták, alakították a nyereg szögeire. A bonyolult mintát olcsó fonallal fölvetették a nyeregre, a fonalvégeket viaszpecséttel a nyereg oldalán rögzítették. A gombkötők legkorábban a felvidéki Somorján szerveződtek céhbe 1514-ben. A díszes gombok, vitézkötések a főúri és katonai viselet fontos kellékei voltak, később a városi polgári és a falusi paraszti viseletben is elterjedt használatuk.

TI