kazettás mennyezet (festett famennyezet)

Középkori régi feljegyzések tanúsága szerint nemesi udvarházak, kastélyok, ritkábban paraszti mezővárosi otthonok mennyezetét szokás volt kifesteni. Az egykori Magyarország legrégibb ismert festett famennyezetei a 15-16. századból valók. Ezek javarészt nemesi, kegyúri megrendelésre készült munkák. A 16. század második felétől szaporodik a festett famennyezetek között a népi igények számára készített emlékek száma. A festett famennyezeteket a nagyobb céhes központok mesterei készítették. Fontos szerepet vitt Erdély-szerte a kolozsvári asztalos céh a 16-18. század folyamán. Az egykorú megrendelők világi bútorait sok esetben ugyanazokkal a motívumokkal díszítették, mint a templomberendezéseket, vagy a festett famennyezeteket. Általános gyakorlat volt, hogy a festett famennyezetet lécezéssel négyzetes táblákba osztották fel. Ezek voltak az ún. kazettás mennyezetek. A festő asztalosok munkájukat változó technikával végezték. Sablonok után, vagy szabadkézi rajzolással dolgoztak, feltehető, hogy a mesterek mintakönyveket használtak. Motívumkincsük a későgótikus reneszánsz díszítményvilágából eredt. Általában növényi, virágminták maradtak fenn, de a jelképes alakos ábrázolástól sem idegenkedtek.

TI