gyülekezeti énekeskönyvek

Ez az énekeskönyvtípus a prédikáció után mondott énekeket, az ünnepekre írt dicséreteket, alkalmi darabokat, halottasokat foglalt magába. Sokkal nagyobb teret adott az új, sajátosan protestáns műfajoknak, mint a graduál. Itt jelentek meg a népszerű zsoltár-parafrázisok és a jeremiádok. A 16. század második felére már elkülönült a gyülekezeti énekeskönyvek lutheránus (pl. a Váradi énekeskönyv, 1566) és református típusa. Elsőként Szegedi Gergely (1537-1566) debreceni énekeskönyve (1569) az, amelyben érvényesülnek a helvét hitelvek, és amely minden egyéb énektípus fölé helyezi a zsoltárokat.

ÁP-SzJú