postillák

A reformáció az istentisztelet középpontjába az igehirdetést állította. A vallási és erkölcsi kérdések részletes taglalására a prédikációkban kerítettek sort. Ezek kezdetben szabadon rögtönzött beszédek voltak, később azonban a megnövekedett olvasmányigény kielégítése céljából leírták és kinyomtatták őket. A könyv formájában megjelenő prédikációk egyre inkább elváltak az élőbeszéd formáitól, s a teológiai traktátusokhoz kezdtek hasonlítani. Az első magyar nyelvű, nyomtatott prédikációskötet Huszár Gáltól való (Az Úr Jézus Krisztusnak szent vacsorájáról... való prédikációk, Magyaróvár, 1558). A prédikációkat postilláknak is nevezték (post illa latinul azt jelenti: az után), utalva arra, hogy ezek a fejtegetések a felolvasott bibliai rész után következtek. A prédikációk tematikája hasonló az oktató költeményekéhez. Decsi Gáspár tolnai prédikátor prédikációskönyvének címe önmagáért beszél: Az utolsó üdőben egynehány regnáló bűnökről való prédikációk, tudniillik, első a bűnről, második a részegségről, harmadik az paráznaságról, negyedik az táncról (Debrecen, 1582). A postillák sok - jórészt kiaknázatlan -nyelvészeti, néprajzi és művelődéstörténeti adatot tartalmaznak.

ÁP-SzJú