manierizmus

A 16. századi reneszánsz művészet egyik legfontosabb stílusirányzata. A fogalom neve az olasz maniera szóból ered, amelynek sokféle jelentése volt (stílus, alkotás, technika). Erősen intellektuális töltésű művészeti irányzat; az érett reneszánsz áttekinthetőségével szemben a szubjektívra, a nem-természetesre, sőt az antiklasszikusra helyezte a hangsúlyt. A magyarországi késő reneszánszban is felbukkannak manierisztikus vonások; II. Rudolf prágai udvara pedig a manierizmus egyik legfontosabb Itálián kívüli központja volt. Az irodalomtörténet e stíluskategóriát a művészettörténetből emelte át. Az itáliai cinquecento (16. század) reneszánsz festői a század közepétől mindinkább védekezni kényszerültek az előretörő barokkal szemben, eközben alkotásaikon megtört a reneszánsz formarendje, a kompozíció elemeire hullott szét. Rimay János kimódolt, az érthetetlenségig bonyolított prózastílusa, keresett, modoros költői nyelve, meghökkentő hasonlatai (ez utóbbiakat nevezzük concettónak), csengő-bongó rímei a manierista ízléssel hozhatók kapcsolatba.

MÁ-ÁP-SzJú