vulgáris nyelv

Mind a középkorban, mind a reneszánsz idején a művelt emberek meglehetősen lenézték a nép, a vulgus által beszélt nemzeti nyelveket, amelyek szerintük alkalmatlanok voltak magas szintű tudományos és irodalmi alkotások létrehozására. Jóllehet mindenki tudta, hogy ezeken a nyelveken (provanszál, francia, olasz, német, angol stb.) Európában a 11. századtól fogva magas színvonalú költészet létezett, a 15. századi humanisták legnagyobb része mégis elzárkózott ezektől a "barbár" nyelvektől. Teológiai megfontolások is támogatták idegenkedésüket: csak azokat a nyelveket tartották "szentnek", amelyeken Isten a Bibliát sugalmazta: a latint, a görögöt és a hébert. A magyar erazmisták második generációja szembehelyezkedett ezzel a felfogással.

ÁP-SzJú