A kronologikus kutatások mellett - melyeket Vág Ottó neveléstörténeti alapkutatásoknak nevezett - szintén nagyon fontos olyan speciális vagy szinkronisztikus kutatások lefolytatása, amelyek közelebb visznek a pedagógiai kérdések megválaszolásához. Az egyik irány ezen belül a problématörténeti csomópontok kiemelése, amellyel gyakran összefügg az összehasonlító neveléstörténeti kutatások elvégzése. Sajátos terület továbbá a neveléstörténeti hatáskutatás, amely főként az elmélettörténettel összefüggésben merül fel.^[94]

Nem könnyű feladat a problématörténeti csomópontok kiemelése és kutatásuk következetes és kimerítő lefolytatása térben és időben (összehasonlító vizsgálatok). Mivel koronként más és más problémák keletkeznek és mindig újabb pedagógiai kérdések megválaszolása is szükségessé válik, a csomópontok is minduntalan változnak, állandóan újabbak körülhatárolására és kutatására is szükség van a régebbiek mellett. Az egyes iskolák, az oktatási intézményrendszer elemeinek vizsgálata, a felépítésükre, működésükre, funkciójukra összpontosító neveléstörténeti törekvések éppúgy régi keletűek, mint taneszközök, módszerek, célok és tartalmak vizsgálata. Ebbe a körbe éppúgy beletartozik az értékelés, fegyelmezés, a tanár-diák kapcsolat történeti alakulásának feltárása, mint az egyes tantárgyak tanításának kutatása vagy a diákok szabadidejére vonatkozó vizsgálódások. Századunk és - napjaink - új problémái elindították a tömegoktatás, az alfabétizáció, a leánynevelés (nemek különböző nevelése), a tanárképzés történetének kutatását.

Az Annales iskola kutatói által vizsgált és közzétett új irányzatok közül különösen a gyermekkora, a gyermekszemlélet alakulására, az ifjúság életmódjára vonatkozó történeti kutatások hatottak termékenyítőleg a neveléstörténeti gondolkodásra, valamint a család- és mentalitástörténeti vizsgálódások, illetve a könyv, a film, a nyelv kultúrtörténeti jelentőségének felismerése.^[95]

Horváth Márton 1995-ben elhangzott előadása szerint a magyar neveléstörténet-írásnak többek között az alábbi problémákra kellene nagyobb figyelmet fordítania:

1. a gazdaság és az oktatás kapcsolatrendszerének vizsgálatára

2. a hazai pedagógiai gondolkodás történetének vizsgálatára

3. annak feltárására, hogy hogyan épült be az oktatási, nevelési gyakorlatba egy adott korszak tudományos felfogása

4. annak kutatására, hogy melyek voltak a tömegoktatás és elitoktatás közötti konfliktushelyzet történeti sajátosságai

5. annak vizsgálatára, hogy a múltban milyen eszközöket és energiákat fordítottunk kutatásokra, kutatóintézetekre, azaz fel kell tárni a múlt kutatási gyakorlatának neveléstörténetét.^[96]

Az utóbbi időben Magyarországon is megfigyelhetőek azok a kutatói törekvések, melyek fontos vizsgálandó kérdésként emelik ki egy-egy korszak gyermekszemléletének, a gyermekek történetének bemutatását.^[97]

Fontos törekvés a különböző országok oktatási rendszerének, nevelési eszményeinek és gyakorlatának összevetése, az egyes területek neveléstörténetének megismerése, jellegzetességeik, értékeik feltárása. A neveléstörténet maga "mindig összehasonlító, mindig »komplex«".^[98] A legújabb-kori fejlődés összehasonlító vizsgálatával mára már egy önállósult diszciplína foglalkozik, az összehasonlító pedagógia,^[99] melynek történeti folyamatokra való kiterjesztése indokolt. Mindez napjainkban már nem csak európai országok vizsgálatát jelenti, hanem más kontinensek neveléstörténetének kutatását is. Immár nem - vagy nem csak - saját jelenünk történeti gyökereinek feltárásáról és megértéséről van szó, hanem egy olyan glóbusz-szemlélet kialakításáról, amely a XXI. század küszöbén elengedhetetlen, mert enélkül szóba sem jöhet a kultúrák közötti párbeszéd.

Az összehasonlító neveléstörténeti vizsgálódásokat szükséges volna kiterjeszteni fentieken kívül egy másik területre is, nevezetesen a saját, közép-kelet-európai régiónkra, hiszen könnyen belátható Mészáros István véleményének igazságtartalma: "sokkal jobban ismerjük a nyugat-európai államok neveléstörténetét, az arra vonatkozó szakirodalmat, mint szomszédaink neveléstörténetét, pedig ez utóbbiak neveléstörténete részben közös a miénkkel."^[100]

A fenti két kutatási iránnyal szorosan összefügg azoknak a hatásoknak a vizsgálata, amelyek jellemezték az egyes gondolkodók, elméletek vagy intézményrendszerek közötti kapcsolatokat. Számos hatás feltárása még várat magára mind az egyetemes mind pedig a magyar nevelés történetét kutatva. Néhány kiragadott példa: várat még magára például annak részletesebb feltárása, hogyan hatottak korábbi rendszeralkotók gondolatai Comeniusra (pl. Vives, Erasmus),^[101] Herbartra stb.; milyen befolyással bírt egyes gyarmatosító országok oktatáspolitikája és emberideálja illetve intézményrendszere az Európán kívüli kontinensek neveléstörténetére (pl.: spanyol-portugál jelenlét Latin-Amerikában, angol befolyás Észak-Amerikában stb.) és milyen volt a visszahatás; hogyan hatottak egyes neveléselméletek máshová kerülve (pl. a reformpedagógiák esetében). A sort hosszasan folytathatnánk, annál is inkább, mert az efféle vizsgálatok még a kezdet kezdetén tartanak, ugyanakkor óriási szükség volna rájuk.^[102]