A neveléstörténet oktatásának és kutatásának sokrétű, különböző jellegű képességeket fejlesztő céljai széleskörű műveltséget és alapos felkészültséget kívánnak a neveléstörténésztől. Mindenképpen ismernie kell a történelem és a pedagógia területeit, és ezek ismeretében, eredményeik, kutatási módszereik és kérdésfeltevéseik "keresztezésével" kell munkáját folytatnia. Nagyon fontos dialógusképessége más tudományok (főként az embertudományok) szakembereivel szemben, hiszen - ahogy fentebb kifejtettük - a neveléstörténetnek számos más tudomány eredményeiből és módszereiből kell merítenie.

Napjainkban azonban nagyon nehéz e neveléstörténésszel szemben támasztott követelményeknek megfelelni, hiszen egyetlen hazai egyetemünkön sem képeznek neveléstörténészeket. Az a történelemben és/vagy neveléstudományokban jártas kutató (oktató), aki e tárgyat műveli, gyakran autodidakta módon kénytelen tudását gyarapítani, és kényszerű módon vagy a történeti vagy a pedagógiai tanszékekhez kapcsolódik, mindkettőhöz csak ritka, szerencsés esetben. Kiindulópont lehetne e probléma kapcsán és jelentős eredményekkel kecsegtet az egész magyar neveléstörténet-írás szempontjából az, ha valamely egyetemen vagy kutatóintézetben kidolgoznák a neveléstörténész képzésének tervét. (Például történelem-pedagógia szakpárosítás esetében, specializáció formájában választható irány lehetne.) Egy ilyenfajta képzési program vagy egyáltalán a neveléstörténésszel szemben támasztható követelmények egyszerű számbavétele is sokat segíthetne egy-egy kiemelkedő neveléstörténésznek abban, hogy utánpótlását kinevelje, maga körül iskolát teremtsen - sokkal tudatosabban és szakszerűbben, mint eddig.

Amennyiben a felsőoktatásban és a tudományos képzésben dolgozó neveléstörténész kutató-tanár tanári, adminisztrációs és egyéb munkáiból fakadó feladataitól eltekintünk, az alábbiakban vázolhatjuk például a vele szemben megfogalmazható, tudománytani szempontból kívánatos elvárásokat:^[145]

1. Ismeretelméleti, ontológiai, filozófiai, filozófiatörténeti, történelemfilozófiai, tudomány-, vallás- és művészettörténeti kompetencia.
   
   
2. A pedagógia egyes diszciplínáiban való jártasság; a pedagógia által felvetett kérdések ismerete, azok (művelődés)történeti megválaszolására való készség és képesség.
   
   
3. Felkészültség többféle tudományos megközelítés (szociológiai, jogi, etikai, filozófiai stb.) együttes, egymást kiegészítő alkalmazására.
   
   
4. A magyar és egyetemes történelem és művelődéstörténet beható ismerete.
   
   
5. A világtörténet különböző korszakaihoz és földrajzi helyszíneihez kötődő világképek, embereszmények ismerete (az ókortól napjainkig; Magyarország, Európa és lehetőleg más földrészek népei esetében).
   
   
6. A művelődés- és neveléstörténet gondolkodóinak ismerete, felkészültség életútjuk bemutatására, főbb műveik értelmezésére.
   
   
7. A főbb nevelésfilozófiai irányzatok ismerete; felkészültség a filozófiához való kapcsolódásuk bemutatására.
   
   
8. A legfontosabb forrástípusok biztonságos ismerete (elsődleges és másodlagos, írásos és tárgyi források különböző csoportjai), forráskritika alkalmazása.
   
   
9. Egyes korok és földrajzi helyszínek esetében
   a./ a mindennapi események, a pedagógiai gyakorlat,
   b./ a nevelésfilozófia,
   c./ az oktatáspolitika jellemzőinek ismerete.
   
   
10. A neveléstörténet-diszciplína történetének ismerete (régi alapművek, egykori neveléstörténeti kutatók stb.).
    
    
11. Képesség a neveléstörténeti csomópontok kiemelésére, a problématörténeti alapozottságú kutatásra és óravezetésre.
    
    
12. A tanárképzés, a tanári szerep történetének ismerete.
    
    
13. A gyermekkép, a gyermekszemlélet, a gyermek-életmód történetének ismerete.
    
    
14. A forrásfeltárás, forrásértelmezés tudományos módszereinek ismerete (heurisztikus, hermenautikus és egyéb módszerek).
    
    
15. Felkészültség önálló történeti és neveléstörténeti kutatások elvégzésére, ilyen kutatások koordinálására és vezetésére.
    
    
16. Jártasság a könyvtárak, múzeumok és levéltárak illetve az elektronikus adatbázisok használatát illetően; felkészültség ennek tanítására.
    
    
17. Kutatási eredmények összefoglalása (könyv/tanulmány/jegyzet/stb.).
    
    
18. Felkészültség hipotézisek felállítására, bizonyítására és megcáfolására.
    
    
19. Retorikai és beszédtechnikai képességek birtoklása.
    
    
20. A különböző nyelvi, nyelvhasználati szinteken történő modellezés és elemzés eljárásainak biztonságos ismerete.
    
    
21. Felkészültség a történelem és a neveléstörténet forrásainak és szaknyelvének minimum két idegen (ebből legalább az egyik angol, német, francia, olasz vagy spanyol legyen) nyelven való olvasására.
    
    
22. Neveléstörténeti tárgyú kutatások írásbeli és szóbeli összefoglalásának képessége legalább egy (nyugati) idegen nyelven (előadás, tanulmány stb.).
    
    
23. A történettudomány, a pedagógia és a neveléstörténet szaknyelvének szabatos ismerete (magyar nyelven).
    
    
24. A művelődés- és neveléstörténet, a történettudomány és a pedagógia eredményeinek naprakész nyomonkövetése.
    
    
25. A történeti és pedagógiai szaksajtó ismerete.
    
    
26. A főbb hazai, és néhány külföldi pedagógusképző intézmény neveléstörténet oktatásának az ismerete (koncepciók, tanítási struktúra, fejlesztési irányok, tanítási segédletek).
    
    
27. Taneszközök, oktatási segédletek készítése önállóan vagy munkacsoportban, tananyagfejlesztés (kézikönyv, jegyzet, szemelvénygyűjtemény, táblázat, képválogatás stb.), és ilyen anyagok kritikai elemzése.
    
    
28. Recenzió és kritika készítése művelődés- és neveléstörténeti tárgyú írásokról, könyvekről.