A XXI. század küszöbén valamennyi tudományág művelői rendkívüli kihívások előtt állnak. Az emberiség jövője nagyrészt azon áll, hogyan tudnak párbeszédet folytatni különböző népek, kultúrák tagjai. A neveléstörténet és az összehasonlító pedagógia a maga szerény módján szintén hozzájárulhat más országok, más kontinensek megismeréséhez.

Az egyetemes neveléstörténeti művek a XIX. század óta általában az európai oktatásügyi törekvések évszázadait mutatják be, és a szerzők nem fordítanak figyelmet más földrészek szellemiségének, nevelési hagyományainak és iskolatípusainak vizsgálatára. Ez a nézőpont azonban mára már tarthatatlanná vált. A technikai fejlődés, az információrobbanás közelebb hozta egymáshoz a kontinenseket, és az élet számos területe megköveteli azt, hogy megismerjünk és megérteni próbáljunk másokat.

Az is vitathatatlan, hogy a neveléstörténet csakis úgy értelmezhető, mint a történelem illetve a művelődéstörténet szerves része, és fontos elemét jelenti - a hagyományosan kutatott jelenségeken és tényeken kívül - a gyermekek történetének vizsgálata is.

Ez a szövegválogatás csupán az egyik kezdő lépés a valóban egyetemes neveléstörténet tanulmányozásához. Olyan fejezetek kerültek a kötetbe, amelyek történeti monográfiákból és lexikonokból kiemelt részletek, ezért általában többet nyújtanak, mint egy-egy ország vagy térség neveléstörténetének leírása. Megismerhetjük e szövegekből a mindennapi élet egyes dimenzióit, a filozófia, vallás, politika és gazdaság nevelési törekvésekkel való összefüggéseit. A szemelvények elolvasása természetesen most sem helyettesítheti a teljes kötetek áttanulmányozását, de talán így, mozaikszerűségük ellenére is nyújtanak bizonyos képet a világ neveléstörténetének évezredeiről.

A szövegeket elolvasva gyakorta szembetűnőek a hasonló törekvések, nevelési szokások, ugyanakkor jól látszanak a helyszín és korszak által meghatározott eltérések is. Ez a kötet tehát hasznos szolgálatot tehet a világot fürkésző diák és kutató kezében nem csupán a kronologikus, hanem a komparatív neveléstörténeti vizsgálódások során is. Több írás szól a gyermekszületés, a kisgyermekgondozás szokásairól is, mert véleményünk szerint ez segítség lehet a gyermekszemlélet történeti alakulásának vizsgálatához. Az egyes országok oktatásügyét bemutató szövegeket minden esetben megelőzi egy rövid összefoglalás, mely segítségével az olvasó képet alkothat az adott terület korabeli történetéről. (Ezen részeket keretben helyeztük el.)

A szövegválogatás legfőképpen területi rendezőelv alapján történt, bár a lehetőségekhez képest megpróbáltuk betartani a kronologikus sorrendet is. Az egyes országokra vonatkozó ismereteket kontinensenkénti csoportosításban közöltük, ettől csak az "iszlám kultúra" esetében tértünk el. Néhány területre vonatkozóan több bemutatást is közlünk, amelyek kiegészítik (egy-két pontban ismétlik) egymást. A könyvhöz ajánljuk "A tudás kapui" című egyetemes neveléstörténeti szöveggyűjteményt (PSZM-Tárogató, Budapest, 1995., Szerk.: Kéri Katalin), amelyben az itt bemutatott területek neveléstörténetével kapcsolatos elsődleges forrásrészletek is olvashatóak.

A szövegek idézése során megtartottuk az eredeti jegyzetapparátust, csupán a jegyzetszámozást változtattuk meg, amennyiben ez szükséges volt a szövegértés szempontjából. Több szöveg első ízben kerül kiadásra magyar nyelven. Válogatott bibliográfia nyújt segítséget a további ismeretszerzéshez.

Pécs, 1996. június 16.