Az egyiptomi nép valószínűleg a Nílushoz húzódó észak-afrikai törzsek keveredéséből alakult ki. A térségben már a paleolitikum idején éltek emberek (kb. félmillió éve). Az i. e. V. évezred elején következett be jelentős változás az itt élők munkálkodását tekintve: egyre nagyobb szerepet játszott életükben az öntözéses földművelés. Az i. e. IV-III. évezred fordulóján Ménész egyesítette Alsó- és Felső-Egyiptomot, és ezzel egyidejűleg az öntözőhálózatot is. Az egységes állam élén a korlátlan hatalommal rendelkező uralkodó, a fáraó állt.
Az egyiptomi írott történelem fennmaradt forrásai az i. e. 3000 körüli időszaktól vallanak a Nílus-völgyi civilizáció korabeli történéseiről. Az egyiptomiak legrégebbi írása az ú. n. hieroglif-írás, de emellett kialakult az a köznapibb, ú. n. hieratikus írás, amelyet az írnokok használtak. Az i. e. VIII-VII. században pedig kifejlődött a legegyszerűbb, gyorsírásszerű jeleket használó demotikus írás.
A különböző birodalmi korszakokban keletkezett leírások és műalkotások egyaránt tartalmaznak részleteket a gyermekek nevelésére és oktatására vonatkozóan, bár nem azonos mennyiségben. Az oktatás jelentősebb kiszélesedése és az írnokiskolák tartalmainak, módszereinek kiteljesedése az Újbirodalom (i. e. 1552-1070) idejére tehető; jóllehet oktatási központok korábban is léteztek, megismerésükhöz kevés forrás áll rendelkezésünkre. Magasabb szinten különböző tudományokat tanítottak, rendkívül fejlett volt Egyiptomban a csillagászat, az orvostudomány, a matematika és geometria.