Kína történelme és kultúrája csak messziről nézve "mozdulatlan". Ez az óriási földrajzi kiterjedésű birodalom nem csupán tájait szemlélve nyújt változatos képet, de történeti korszakait, időszakait vizsgálva is. Az i. e. III. évezred végén alakult ki a Hoangho mentén a legrégibb kínai civilizáció. Az i. e. II. évezred közepétől ismertebb Kína története; a jóscsontok és egyéb leletek alapján elmondható, hogy a földművelés és az állattenyésztés játszotta a legfontosabb szerepet a népesség életében, és a király volt legfőbb uralkodójuk. A lakosság túlnyomó többsége faluközösségekben élő földműves volt.
Az i. e. VI. században a központi hatalom meggyöngült. A politikai bomlás, a belháborúk, az anarchia századában születtek meg a kínai filozófia és állambölcselet első jelentős alkotásai: Lao-ce és Konfuciusz művei. A C'in dinasztia (i. e. 246 - i. e. 209) alatt újra megszilárdult a központi hatalom, hatalmas építkezések kezdődtek (Kínai Nagy Fal). A Han dinasztia idején (i. e. 209 - i. sz. 220) a birodalom jelentős hódító és védekező háborúskodásokba bonyolódott, a gazdaság virágzott. A Selyemút Európával is összekötötte Kínát. Kiemelkedőek voltak a kínai tudományok ebben az időszakban. Ezután a korszak után Kína részekre bomlott, és csak a VII. században egyesítette újra Szuj-dinasztia. Az i. sz. IV-VI. században elterjedt a taoizmus és a buddhizmus. A VI-VII. században, a központi hatalom egyesítő sikerei nyomán, a hivatalnokképzés megmerevedésével párhuzamosan kezdett megszilárdulni a konfucianizmus ideológiai vezető szerepe. A Tang dinasztia (618-907) jelentősen kiterjesztette Kína határait. E korszakban a buddhizmust igyekeztek megsemmisíteni, 4600 buddhista kolostort bezártak.
Az öt dinasztia kora után következett a Szungok uralma, melynek végén, az 1270-es években az egymillió lakosú Hangcsou volt Kína - és a világ - legnagyobb és leggazdagabb városa. Bár korábban Észak-Kína túlsúlya volt jellemző, ez a helyzet a XIII. századra megváltozott. A déli területeken kiváló folyami és tengeri utakat fejlesztettek ki, és gazdag, népes városok jöttek létre. E központokban kiépültek az oktatás és művelődés intézményei, és a kínai civilizáció számos más területen is kiemelkedő volt.
E korból sok olyan forrás maradt ránk, melyek az akkori lakosság mindennapjairól szólnak. Ez egyrészt a nyomtatás megjelenésével (X. sz.) és elterjedésével, másrészt az oktatás fejlődésével magyarázható. Az írott és tárgyi emlékek sokat elárulnak arról is, hogy milyen volt a kor gyermekszemlélete, melyek voltak a nevelés eszményei és hogyan folyt a családi-iskolai nevelés és oktatás.