Japán, a 3000-nél is több szigetet magába foglaló ország, történelme a régi időkig nyúlik vissza. Már a neolitikumban is sokszínű kultúrák léteztek e területen, ám a Japánról szóló első írásos feljegyzések i. e. I. - i. sz. I-II. századból valóak. A kínai Han-dinasztia idején készítettek leírásokat "Va" népének életéről, mely területet a VII. századtól kezdve nevezték "Japán"-nak (Nippon vagy Nyikon).
A japán történelem évszázadait a belső hatalmi harcokon kívül jelentősen meghatározták a Nyugatról érkező különböző (gazdasági, politikai és kulturális) hatások. A koreai, kínai, mongol, portugál, holland és egyéb népek eltérő módon, de többé-kevésbé jelentősen hozzájárultak a szigetország formálódásához. A legjelentősebb hatások az óriási szomszéd, Kína felől érkeztek, és Japán kultúráját (vallásait, oktatásügyét, írásrendszerét stb.) átformálták.
Japánban 1185-ben véget ért a csaknem négy évszázados Heian-időszak (794-1185), és a Minamotók klánja legyőzte a Tairákét. A történészek innen számítják a japán középkor kezdetét. 1603-ig, a Tokugava sogunátus megalapításáig szokás a korszakot a szamurájok koraként megnevezni. E századok alatt Japán jelentős fejlődésen ment át, átalakultak a mindennapi élet struktúrái is. Harcok, belső háborúk jellemezték a korszakot, császárok és szamurájok állandó vetélkedése.
Számos, e korból fennmaradt forrás szól a korabeli nevelésről, melyekből kitűnik, hogy társadalmi hovatartozás és nem szerint a gyermekek eltérő nevelésben részesültek.
A XVII-XIX. század között Japán bizonyos értelemben elzárkózott a külföldi kereskedők, térítők hajói elől, (csak holland és kínai kapcsolatait tartotta meg), a Meiji-korszakban (1868-1910) azonban újra megnyitotta kikötőit, és így világszerte az érdeklődés középpontjába került. A Meiji-restauráció idején az ország kormánya nagy erőkkel látott hozzá, hogy meghonosítsa a nyugatiak tudományos és műszaki vívmányait, és az alkotmányos államot. Mindennek fontos alappillére volt az oktatásügy fejlesztése.