A szírek és a szír kultúra igen jelentős szerepet játszott a középkori világtörténelemben. A szírek, akik eredetileg Észak-Arábia pusztáiról származtak és az i. e. II. évezred 2. felében kezdtek Szíriába, Palesztínába, Kisázsiába és Észak-Mezopotámiába vándorolni, politikailag Bizánctól és Irántól is függtek. Ez azt jelentette, hogy összekapcsolták Keletet Nyugattal, és a merőben eltérő két kultúra közvetítői lettek. Ez a szerepük nagymértékben megnőtt a VII-VIII. században, amikor is az Arab Kalifátus megalakulásával oppozíció keletkezett a két ideológiai rendszer között. E feltételek közt a szíriaiak, muzulmán világban élve, de betartva a keresztény ideológiát, a legjelentősebb kapocsnak bizonyultak. Az arabokat megismertették az antik tudományok örökségével, Platon, Arisztotelész, Hippokratész és Galénosz munkáival. Bár a szír oktatás minden szinten klerikális jellegű volt és az egyház fennhatósága alá tartozott, mind a szellemi, mind a világi tudományok megfértek benne.
Az írni-olvasni tudást főként a vallásgyakorlat érdekében fejlesztették, de a kézművesipar és kereskedelem fejlődése is igényelte tanítását. Virágzottak a magasabb tudományok, úgymint a földrajz, csillagászat, orvoslás és alkímia. A felsőoktatás legragyogóbb központja a Niszibiben létrehozott Akadémia volt.