|
N. V. Pigoulevskaja A SZÍREK KULTÚRÁJA A KÖZÉPKORBAN A nyelv, az írni-olvasni tudás és az irodalom széles körben nem terjedhetnek el, ha nincs meg a tudás átadásának hagyománya és rendszere. Szíriának jó iskolái voltak. Falaik közt írást, olvasást, a kor tudásának enciklopédiáját, a Bibliát, és a hellén műveltség elemeit tanították. (...) A szírek számára - figyelembe véve a történelmi körülményeket, melyek között éltek - az írni-olvasni tudás nagy jelentőséggel bírt. A szír iskolák, amennyire a forrásokból következtetni lehet, leginkább azokra az egyházközösségi és szerzetesi iskolákra hasonlítottak, amelyeket a latin Nyugat, a görög Kelet és az egész szláv világ jól ismert. Az ilyen típusú iskolák ismertek voltak a muzulmánok, a buddhisták és brahmanisták körében is. A bennük folyó képzés elsősorban azon ismeretek elsajátítását követelte meg, amelyek első benyomásra a latin trívium tárgyaihoz hasonlatosak, vagyis azon tudásanyagot, amelyből összetevődött a kezdő oktatási szint. Ezen iskolák több esetben csak első lépcsőfoknak bizonyultak a továbbtanuláshoz, és a megfelelő egyházi rang eléréséhez. A szíreket a világi tudományok is vonzották. Ezt megkövetelték tőlük a meglehetősen kiterjedt és sokszínű üzleti ügyek, amelyek lebonyolításához elengedhetetlen volt az írástudás, az ismeretek és tradíciók elsajátítása. A kézműveseknek is biztos tudással kellett rendelkezniük, jóllehet, a számukra szükséges ismeretek nagy részét ők általában a gyakorlati munka során sajátították el, idős mesterek "keze alatt". A szíreket híres orvosokként tartották számon; ehhez nagyban hozzájárult az, hogy az iskolában alapos, szisztematikus ismereteket kaptak, majd kiegészítették azt speciális gyógyászati ismeretekkel, görög orvosok műveinek tanulmányozásával (Galénosz, Hippokratész), és az orvostudomány gyakorlati alkalmazásával, amit tapasztalt medikus felügyelete alatt végeztek. Ilyen módon a szerzetesi típusú elemi iskolák a világi és az egyházi továbbtanulás kezdeti fokát jelentették. Még a Niszibi Akadémián is lehetett filozófiát és főleg orvoslást tanulni, bár bizonyos kánonok megtiltották a vallásos és az orvosi művészettel kapcsolatos könyvek egyidejű olvasását. (...) Az elemi oktatás programja és módszerei nem csak megmaradtak több évszázadon keresztül, de nemzetközi jelleggel is bírtak; mint ahogy az egész keresztény világban, úgy a szíreknél is a zsoltárkönyvvel kezdődött a nevelés. A továbbiakban a tanórák anyaga egészében a Szentírás elsajátítására korlátozódott, főleg az Újszövetségre és annak magyarázatára. A felsőfokú szír iskola - középkori egyetemnek tekinthető bizánci és nyugati latin értelmezés szerint. A szír felsőoktatás eredetét az antik görög hagyományoknál kell keresni, amelyek átalakultak és megújításra kerültek a szíreknél. A szír iskolákat a középkori írók nem csak szírként, hanem görögként is emlegették. A felsőoktatási intézmények az oktatás és művelődés központjai voltak. Fő feladatuknak tekintették a Szentírás olvasását és értelmezését, ami segítette a dogmatikus nézetek megerősödését és elterjedését, s azon filozófiai nézetek terjedését, melyek a szír kultúrában kialakultak. De nem csupán a szövegértelmezés és a liturgia tartozott az alapvető tantárgyak közé ezen iskolákban, hanem velük együtt a filozófiaoktatás is magas szinten zajlott, és némely fokon a világi tudományok tanítása is. Inkább a kora középkorra (V-VII. sz.) tehető ezen iskolák felvirágzásának korszaka, de később, a XII. században is hatékonyan működtek, és a műveltség központjai maradtak. (...) Különösen érdekes az egyik legkorábbi középkori egyházi iskola, a Niszibi Akadémia története. Erről az akadémiáról nem csak másodlagos forrásaink vannak, de fennmaradt számunkra az iskola alapszabályzata is, és rendtartása, amely meghatározta az intézmény vezetésének módját és a diákok és tanárok viselkedési normáit. Az iskola vezetése valamiféle szervezetet alkotott (knwsy'), melynek élén állt a gazdasági vezető, az ekonom. Ő látta el a gazdasági feladatokat, és általánosan felügyelte az iskola működését.[1] (...) A fennmaradt dokumentumok világos és viszonylag részletes képet adnak az iskola tevékenységéről és azokról a körülményekről, amelyek között éltek és tanultak neveltjei. Ebben a vonatkozásban különösen érdekes anyag az Alapszabályzat és a Rendtartás. Ezeknek a szabályoknak nagy jelentőséget tulajdonítottak, ezek alapján vezették mind a tanulókat, mind a tanárokat. A Rendtartás szövegét féltve őrizték az Akadémia épületében, és az évente megrendezett gyűléseken felolvasták az egész iskola előtt. Legvalószínűbbnek látszik, hogy ezek a felolvasások a tanév kezdetekor zajlottak, amikor mindenki összegyűlt. (...) A legkésőbbi forrásokból az derül ki, hogy az iskolai képzés 3 évig tartott.[2] Egy tanévben két szemeszter volt, amelyeket szünetek választottak el. Ezt a szabadidőt a diákok pénzkeresésre fordíthatták.[3] Ám az önfenntartásnak nem minden módja volt illendő a diákoknak. Így például az uzsoráskodást büntették. Kölcsönadhatták ugyan a pénzfelesleget, de nem több, mint 1%-os kamatra.[4] A kereskedők, akik felvételt nyertek az iskolába, nem hagytak fel véglegesen foglalkozásukkal. A Niszibin kívül és más vidékeken adhattak el és vehettek árut. A szünidőben is kereskedhettek, ab hónapjától (augusztus) tisri (október) hónap első napjáig. Ebben az időben még kézművességgel is foglalkozhattak, de csak olyan mesterséggel, amely nem volt szégyenletes.[5] (...) A földművesség teljes mértékben elfogadható volt, ami magától értetődő, ha a korabeli életkörülményeket tekintjük. Sőt, mi több, a tanítási szüneteket is a mezei és kerti munkák függvényében határozták meg. Két határidőt állapítottak meg a diákok számára - két munkavégzéshez igazítva. A nyári tanítási időszak előtti szünetet az aratásnak szentelték, ezután tanultak (apostoli időszak). A téli szemeszter előtt volt a füge- és olivabetakarítás. Akadtak azonban olyanok is, akik a földműveléshez egyáltalán nem értettek. Ők azt csinálták, amit minden kor és nemzet diákjai: órákat adtak. Ezt engedélyezték a Niszibi iskolában is, de azzal a feltétellel, hogy egy korrepetálást tartó diáknak két-háromnál több tanítványa nem lehet. Nem engedélyezték a városban magániskolák megnyitását, vagyis nagyszámú tanítvány összegyűjtését.[6] Az iskola egész oktatási és tudományos munkáját a hozzá legjobban értő, legjelentősebb szaktekintély irányította. A Niszibi iskola szemináriumain igen fontos volt a szent szövegek magyarázata, ezért a szövegek értelmezője (mpskn') volt legtöbbször az Akadémia rektora is. A makreana (a kr' szótőből = olvasni) tanította a hang megemelésével és levitelével, a helyes hangsúlyozással és az igen bonyolult ékezetek betartásával szabályozott, speciális olvasást. A betűvetést és a szépírást a szafra (spr') vezette, vagyis az írnok. A Niszibi Akadémián, mint ahogy más középkori egyetemen is, nagy szerepet kapott a retorika és a filozófia. Arisztotelész, Porfiriusz műveinek számos arab nyelvű fordítása ismert volt, mint ahogy szír szerzők filozófiai és természetbölcseleti művei. A baduka (bdwk') oktatta a diákokat filozófiára, mely során fontossági sorrendben a logika volt az első. A szónoki művészetet nagyra becsülték, ezt a tantárgyat a mehagiana (mhgyn') tartotta.[7] Oktatási szempontból minden tanár a rektornak volt alárendelve, akit legtöbbször a "mi tanárunk"-nak (rabban) szólítottak. A tanárok csakis a rektor engedélyével vagy betegség esetén hagyhatták el az óráikat. A rektornak joga volt feddésben részesíteni a tanárokat mulasztásuk miatt, de a tanárok nem voltak kötelesek az iskola közössége előtt, diákjaik szeme láttára meghallgatni a dorgálást. Az iskola gazdasági ügyei a rektor legközelebbi segítőjének, az ekonómnak a kezében voltak, akit a "ház legidősebbjének" szólítottak. A szír rabbaita szó (az rb = nagy vagy öreg, és a byt' = ház szóból) pontosan megfeleltethető a latin maiordomus kifejezésnek. Ez a gazdasági intéző volt a felelős az iskola egész vagyonáért, ami nem volt csekély. Az iskolának, ahogy a kolostoroknak is, földet, pénzt, ajándékokat adományoztak, aminek következtében az intézmény ingatlant vásárolhatott. Így például ismeretes, hogy egyszer egy gazdasági vezető teveistállót vásárolt az iskola pénzén, és azt kollégiummá alakította át. Egy másik esetben városi fürdőt építettek, s ennek a bevétele tette ki az iskola jövedelmének nagy részét. A gazdasági vezető nem csak a különböző gazdasági ügyekre felügyelt, de ő kezelte a diákok által használt könyvtárat is. Az ő segédje volt az ún. vendégváró, akinek feladata volt a betegekről való gondoskodás és az étkeztetés megszervezése.
Fordította: Döbörhegyi Judit
N. V. Pigoulevskaja: Kultura szirijcev v szrednije veka (Nauka, Moszkva, 1979.) 35-38., 46-48., 82-85. o. |