Az iszlám kultúra kialakulása a VII. századra tehető, Mohamed fellépése és tanításai nyomán kezdett kibontakozni Arábiában. Szent könyvük, a Korán szellemében az iszlám civilizáció gyorsan növekedett, területi hódításaik következtében még Európában is hosszú időre megvetették lábukat, az Atlanti-óceántól Közép-Ázsiáig terjedt kultúrájuk. Az iszlám történelme folyamán számos eltérő hagyományú, szokású és nyelvű nép került a hatása alá. Az Omajjádák (661-750) és az Abbászidák (750-1258) idején jöttek létre az iszlám politikai intézményei, alakult ki a közigazgatás, indult fejlődésnek a teológia, a jog, és megkezdődött a természet tudományos vizsgálata.
Az i. sz. X. század előtti időkből kevés olyan írott forrás áll rendelkezésünkre, melyek fényt vetnek a muszlimok mindennapi életére. A nagy területet felölelő kultúra területenként kissé más képet mutatott, attól függően, hogy milyen idegen civilizációval került kölcsönhatásba. A nevelésre valamennyi iszlám területen nagyon nagy gondot fordítottak, és mindenütt jelentős iskolahálózatot építettek ki a X. századtól. Több szellemi központjuk a tudomány valóságos fellegvára volt (pl. Bagdad, Kairó, Cordoba, stb.).
A XIII. század közepén - a bagdadi Abbászida kalifátus bukásával - megszűnt a politikai egység, 1492-ben pedig a mohamedánok kiszorultak Spanyolországból. A XVI. század elején Szíriát, Egyiptomot, Irakot és Észak-Afrika nagy részét meghódították az oszmánok, és megszületett Törökország, a legerősebb iszlám hatalom.
Isztanbul, melynek a történelem során oly sok neve volt, 1453-ban került török kézre, és azóta az iszlám kultúra egyik kiemelkedő városa. Bár a törökök régtől fogva Isztanbulként emlegették, hivatalosan 1930-ig Konstantinápoly volt a neve. 1453-ban II. Mohamed, a Hódítóként ismert szultán, több évtizedes próbálkozások után elfoglalta a várost, betetőzve művét, a két kontinens egyesítését. Isztanbulban is, csakúgy, mint más iszlám központokban, virágoztak az iskolák, és az oktatás alapját itt is a Korán tanulmányozása jelentette. Ulemáknak nevezték azokat az embereket, akiknek tudása két fő területre: a teológiára és a jogra terjedt ki - mely tudományokat az iszlám nem különíti el. Ők gyakorolták a két nagy hivatást, az oktatást és az igazságszolgáltatást.