A maja leányok és fiúk életében egyaránt a legfontosabb szertartás a "második születés" (kaput szihil) volt, ami a gyermekek hivatalos felvételét jelentette a nemzetségbe. E szertartás lényeges mozzanatai a gyermekek szertartásos megtisztulása, az isteneknek bemutatott áldozat, a gyónás és a szakrális mosakodás volt. A leányok életében fontos szerepet játszott a hármas szám, a nők szent száma. Három kő vette körül a tűzhelyet, amely mellett az asszonynak élete legnagyobb részét kellett töltenie. A fiúkat négyhónapos korukban ünnepelték meg, mivel a négyes - a kukoricaföld négy határkövének megfelelően - volt az ő szent számuk. A leányt anyja hatvan napos korában (a maják húsz napos hónapot számoltak) a karjára vette, és átadta a kacika feleségének. Erre a kunyhó közepén került sor. Egy szalmagyékényre orsót, gyapotot és egy miniatűr szövőszéket helyeztek, továbbá csont- és kaktusztűket, egy kis vizeskorsót, egy fazekat és egy "metaté"-t, a kukorica őrlésére szolgáló követ.

"Vedd, hogy megtanulj fonni", mondta az anya, és egy kevés gyapotot adott a kisgyermek kezébe. Ezután a csecsemőt kilencszer körbehordozták a gyékény körül. A felnőttek kezükbe vették a kis szövőszéket, és úgy tettek, mintha szőnének. E szertartással átadták a kislányt a közösségnek, s az tagjai közé fogadta őt. Úgy tudjuk, hogy a leányok nem részesültek olyan nyilvános iskolai nevelésben, mint Tenocstitlánban, az azték fővárosban.

---

Ferdinand Anton: A nő a Kolombus előtti Amerikában
(Corvina, Budapest, 1976.) 27. o.