Szigorú és kemény pedagógiai módszerrel oktatták a királyi család fiait, valamint az oldalági rokonokéit, hiszen mindannyian a Nap Fiainak nagy törzséhez tartoztak.

Az Inca Roca megszabott hagyományoknak megfelelően: "nem kell az alantas népet tanítani, nem kell, hogy olyat tudjon, ami csak a nagy személyiségeket illeti".

Ennek az elvnek megfelelően a tudás az uralkodó osztály kiváltsága maradt, és csak a legfelsőbb rétegek fiai juthatnak be az iskolába.

Voltak főiskolai és katonai akadémiai jellegű intézmények is. A legelőkelőbb ilyen iskola Cuzcóban működött, közel a királyi palotához. A tanulási idő általában négy év volt.

Első évben a növendékek a hivatalos runa-simi nyelv alapos elsajátításával foglalkoztak. A második évben a vallás misztériumaira és szertartásaira oktatták őket. A harmadik évben megtanulták a csomózott fonalak, a quipu emlékeztető rendszerét és a statisztika tudományát. A negyedik esztendőben a közigazgatási feladatokat gyakorolták, megismerkedtek a különböző kormányzati ágakkal, matematikai, csillagászati, földrajzi ismereteket szereztek, és megtanulták a birodalom történetét.

De a tanulmányok első pillanatától kezdve az elméleti tantárgyakkal párhuzamosan, az ifjú növendékek a legkeményebb katonai kiképzésben is részesültek. Mert az inkáknál a közhivatali állások mindig katonai tevékenységgel párosultak, és az uralkodó osztály fiainak egyformán kellett készülniök a magas közigazgatási állások betöltésére és az inka hadsereg felelős parancsnoki tisztségeire.

Éppen ezért a tanulási idő nagyobb részét a növendékek fizikai felkészítése foglalta le. Állandóan fejlesztették harci ügyességüket, edzették testüket-lelküket.

Éveken át, naponként kemény próbára tették a növendékeket. Meneteltek, böjtöltek, harcoltak, éspedig nem mindig jelképes hanem sokszor valódi fegyverekkel. Időszakonként edzettségük bizonyítására versenyeket rendeztek. Aki a testgyakorlatokban megállta a helyét, azt kemény erkölcsi próbának vetették alá. Garcilaso elmondja, hogy sokszor megkínozták, az időjárás viszontagságainak tették ki őket, vagy veszélyes küldetést kaptak.

Nem volt irgalom a hibázók, a gyengék és a kudarcot vallók számára. Az inka főnökök között nem lehet helye a gyáváknak és tehetetleneknek.

A négyéves tanulás után a növendékeknek nyilvános befejező vizsgát kellett tenniök. A vizsga "újholdtól holdtöltéig tartott", és nemcsak nehéz, de veszélyes is volt. A sikeres vizsga letétele után az ifjak megkapták a "huará"-t, az övet. Ez jelezte, hogy most már az "ifjú férfi" cím illeti meg őket.

A királyi hercegek együtt tanultak a főnemesség fiaival, akiknek a Nap Fiaihoz hasonló, előkelő vér csörgedezett ereikben.

A trónörököst még a vallás misztériumaira, az ideológiai jelképek jelentésére, az inkák titkos történetére, valamint a kormányzás nehéz feladataira is megtanították. Mire elődjének végnapja bekövetkezett, már gondosan felkészült a trónralépésre.

---

E. Harry Gerol: Inkák tündöklése és bukása
(Gondolat, Budapest, 1965) 126. o.