Ausztrália igazi felfedezése a XVIII. század végén kezdődött Cook utazásaival, bár az Új-Guinea és Ausztrália közötti tengerszorost a spanyolok már a XVII. század elején ismerték. Az angol kormány 1788-tól kezdve több, mint 50 éven át közönséges bűnözőket és politikai foglyokat deportált a szigetre, annak keleti (Cook által Új-Dél-Wales-nek elnevezett) részébe. A fegyencgyarmat igazgatósága hatalmas területű termőföldeket ragadott a kezébe, melyeket a fegyencek műveltek. Az idő múlásával Ausztráliában angol telepek alakultak ki, amelyek lakói nyelvükben, gazdasági életük és kultúrájuk tekintetében az anyaországi életet folytatták tovább.
A XIX. század elején megkezdődött a kontinens más részeinek benépesítése is, 1829-ben megalapították Nyugat-Ausztráliát, 1836-ban pedig Dél-Ausztráliát. 1840-ben felfüggesztették a fegyencszállítást, 1868-ban pedig végleg megtiltották. 1851-ben rohamosan emelkedni kezdett a gyarmatokon élők száma, mivel gazdag aranylelőhelyekre bukkantak. Az 1860-as évek végére kb. félmillióan éltek a kontinensen. Eddigre kialakult és kezdett megszilárdulni a különböző rétegek igényeit kielégítő oktatási rendszer.