"... oly országban, melynek társadalmi
tekintetben annyi ipari szükséglete van, az
ipar fejlődése el nem maradhat."[1]
Nagy örömmel és igyekezettel szeretnék eleget tenni és megfelelni a Pro Renovanda Cultura Hungariae keretén belül a "Trefort Ágoston Alapítvány" által kapott megtisztelő lehetőségnek, hogy ezzel a munkámmal a magyar iparoktatás kialakulásának és fejlődésének egy döntő, de mégis hiányosan ismert szakaszát bemutassam. Ez az időszak az I. Ratio Educationis megjelenésétől és bevezetésétől (1777) a reformkor, a forradalom és szabadságharc illetve a kiegyezés korszakán át egészen az I. világháborúig terjed. Ezen nagy történelmi szakaszon belül kiemelkedő fontosságú a dualizmus időszaka. Ebben az időszakban alakult ki az államilag felügyelt és fejlesztett iparoktatás, amely következtében a fiatalok tömegesen jutottak az ipari termelés által egzisztenciához. Ez a nagy tanulási, szakmatanulási folyamat is része volt a kiegyezés utáni kort meghatározó óriási gazdasági fellendülésnek. Pedagógiai szempontból a századvég legkiemelkedőbb alkotása az iparoktatás kialakítása és fejlesztése volt.
Ekkor külföldi ismeretek, tapasztalatok figyelembe vételével, tanulmányozásával és felhasználásával, nagy munkával és hozzáértéssel alakították ki, szervezték meg és fejlesztették azokat az iskolákat, amelyekben a szakmai nevelés és oktatás feladatait - európai mércével mérve is - magas, sőt kiemelkedő szinten oldották meg. Könyvemben szeretném bemutatni azt a küzdelmes utat és azokat az eredményeket, amelyeket a magyar oktatást irányító szakemberek végeztek illetve elértek.
Egy következő munkámban az újpesti vonatkozásokat igyekszem kidolgozni. Ennek segítségével, a döntően Újpestre koncentrálódó faipar és a helyileg itt működő Állami Magyar Királyi Faipari Szakiskola történetének ismeretében már részletesen megírhatom majd iskolám és munkahelyem, a "Kozma Lajos Faipari Szakközépiskola" históriáját, amelynek teljes feltárása még további aprólékos és kitartó kutatást igényel.
Az iparoktatás, és azon belül is a középszintű faipari képzés történetét bemutató munka két ponton is összetalálkozott a neveléstörténet újraírására vonatkozó ösztönzésekkel, törekvésekkel és elvárásokkal. Mind a kettőt Horváth Márton fogalmazta meg, amikor négy olyan időszakot emelt ki a magyar oktatás történetéből, amikor is az európai értékek, az európai szellemiség érvényesülhetett. Az első időszak a katolikus egyház tevékenységével fémjelezhető, a második a humanizmus időszaka volt, amikor a külföldi egyetemeken tapasztaltakat hozták haza a magyar tanulóifjúság számára. A harmadik időszak báró Eötvös József és Trefort Ágoston kiemelkedő munkássága következményeként lett meghatározó a magyar iparoktatás szempontjából. Végül a negyedik szakasz, a gróf Klebelsberg Kunó működése eredményeként kidolgozott és kivitelezett tartalmi reform és kénytelen struktúraváltás is európai összefüggésekben végigvitt fejlesztés volt.[2] Ehhez az értékrendszerhez kapcsolódott Horváth Márton azon további elgondolása, hogy az európai szellemiség érvényesülése mellett milyen neveléstörténeti kérdésekre kellene figyelmet fordítani, mert ezek a kérdések kidolgozatlanok, vagy éppen a legkevésbé ismertek. Öt ilyen kérdéscsoportot különböztetett meg:[3]
1. a gazdaság és az oktatás kapcsolatrendszerének vizsgálata;
2. a hazai pedagógiai gondolkodás történetének vizsgálata;
3. az adott korszak tudományos felfogása hogyan épült be az oktatási,
nevelési gyakorlatba;
4. a tömegoktatás és az elitoktatás közötti konfliktushelyzet vizsgálata;
5. a múlt kutatási gyakorlatának neveléstörténeti vizsgálata.
A fent részletezett négy időszak és öt kérdéscsoport által jól körülhatárolt, válaszra váró kérdések és vizsgálatok az iparoktatás felől is megközelíthetőek. Az Eötvös és Klebelsberg nevével fémjelzett időszakok kiemelkedő fontossága nem vitatható, az 1-5 kérdéscsoportok vizsgálatához azonban nagyon jó lehetőséget nyújthat az ország első, legfontosabb faipari, azaz kiemelt mintaiskolájának a keletkezési körülményeit és fejlesztését bemutató kutatás, amelyhez ezzel a pályamunkával szeretnék hozzájárulni.
Iskolánk, a "Kozma Lajos Faipari Szakközépiskola", valamint történeti és elődiskoláinak históriája három nagy részre bontható. Az első rész a "Budapesti Állami Középipartanoda" faipari szakosztályának megalapítása és működése 1946-ig. A második az "Újpesti Állami Magyar Királyi Faipari Szakiskola" története 1946-ig. A harmadik szakasz pedig a két iskola egyesítése utáni időszakot öleli fel egészen napjainkig.
Ez a munka eredetileg iskolánk történetének - a fenti beosztás szerinti - első szakaszát tárgyalta volna és egyben általánosan bemutatná a magyar intézményes iparoktatás keletkezését, az első próbálkozásokat és iskolaalapítási kísérleteket, majd ezek továbbfejlesztését és fejlődését. Már a munka megkezdésekor látszott - és azóta be is bizonyosodott -, hogy a témának gazdag levéltári bázisa van és tetemes könyvészeti anyagot ölel fel, amelyet külön kötetben lehet csak megfelelő részletességgel bemutatni. A téma érdekessége és újdonsága is részletekbe menő munkára sarkallt, valamint művem a további iparoktatással foglalkozó iskolák történetéhez is jobban felhasználható lesz, ha az általános részletek kiemelten kerülnek tárgyalásra. Ebből következően kénytelen voltam az első részt további két részre bontani és így külön kötetben megírni, vagyis a fenti három részt megelőzi ez, az iparoktatási, faipari képzés kialakulásának történetéről írott bevezető kötet.
Munkám során az iparoktatással, a faiparral és az iskolatörténettel
kapcsolatos kutatásaimat:
- az Országos Széchényi Könyvtárban;
- az Országos Pedagógiai Könyvtár- és Múzeumban;
- az Országgyűlési Könyvtárban;
- a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban;
- Budapest Főváros Levéltárában;
- a Budapesti Műszaki Egyetem Központi Könyvtárában;
- a Budapesti IV. ker. Munkásotthon u. Szabó E. Családi Könyvtárban;
- az Újpesti Helytörténeti Gyűjteményben;
- a Kozma Lajos Faipari Szakközépiskola irattárában és könyvtárában
folytattam.
Amikor a témával foglalkozó eddig készült műveket átnéztem, azonnal szemembe ötlött, hogy míg a céhek, a céhes képzés történetének gazdag szakirodalma van, az azt követő, a modern ipari fejlődéssel és iparoktatással jellemezhető korszakok kérdései részben feltáratlanok. Szádeczky Lajos céhek történetéről és iparfejlődésről írott könyve, valamint Dóka Klára értekezése a céhekről elsőrendű munkák a magyar ipari fejlődés kialakulása szempontjából. Horváth Mihály és Ipolyi Arnold művei szintén alapvetőek, ám ezekben a szerzők nem tértek ki részletesen a szakmai nevelő- oktató munkára.
A céhek átalakulásának, megszűnésének folyamatáról íródott, illetve az intézményes iparoktatás kialakulásának időszakáról készült munkák egy-egy részterületet alaposan feltárnak és bemutatnak. Filozofikus hangvételű, a jogi hátteret nagyszerűen feldolgozó könyvet írt például a múlt századi iparfejlődésről Dános Árpád, kiemelve a korabeli legfőbb ismérv, az iparszabadság fontosságát. Hasonlóan alapos, a korszak gazdaságtörténetét kimerítően tárgyaló műveket jelentetett meg Berend T. Iván és Ránki György is. A kiegyezés körüli időszak legfontosabb összefüggéseit mutatja be munkáiban Gazda István, Gergely András és Szász Zoltán, valamint Kövér György. A korszak nagy vonulatait - más-más politikai aspektusból - írta le Gratz Gusztáv, Horánszky Nándor, Horváth Zoltán, Hanák Péter és Glatz Ferenc. Összefoglaló neveléstörténeti monográfiák sora segít eligazodni az általam vizsgált korszakokban, melyek közül a legfontosabbak Kiss Áron, Fináczy Ernő, Kornis Gyula, Mészáros István, Horváth Márton, Pukánszky Béla könyvei. A dualizmus korának oktatásügyével foglalkozó művek közül Antall József, Felkai László, Köte Sándor és Mann Miklós munkái emelhetőek ki. További, a vizsgált korszakok kiemelkedő oktatáspolitikusairól, néhány szakma illetve számos iskola történetéről szóló mű is hozzáférhető, melyekre művemben utalni fogok.
Az intézményes iparoktatás kialakulásának időszakából tulajdonképpen csak egy iskolatípus történetét dolgozták fel részletesen, ez pedig a tanonciskola. Áfra Nagy János tanoncoktatást bemutató munkájában azonban a szerző több fontos összefüggés bemutatásával adós maradt. Szendy Károly - az egykori fővárosi polgármester - rengeteg fontos adatot gyűjtött, amelyekkel bővítette a budapesti tanonciskolákról való ismereteinket, de a kialakulás időszakából csak a mester-inas iskolákat írta le. Egy másik szerző, Víg Albert kötetében egyetemes ipartörténeti kitekintéssel vezeti be a magyar iparoktatás korai történetét, majd az egyes iskolatípusok és konkrét iskolák kialakulásának és működésének históriáját tárgyalja. Szterényi József a magyarországi intézményes iparoktatás kibontakozásának és fejlődésének történetét iskolatípusonként részletesen, gazdag statisztikai adatokkal mutatja be. Munkájában kitért a legfontosabb iparoktatási képzőintézmények leírására is. Ezek a művek alapvetőek és meghatározóak a hazai iparoktatás történetének feltárása szempontjából.
Kutatásaim során számos elsődleges forrást tártam fel a fentebb említett levéltárakban. Az eddig elkészült, iparoktatásról szóló tanulmányok és könyvek szerzőitől eltérően alapvetően két problémakört vizsgáltam. A különböző iskolatípusok történetéről szóló források elemzése és összevetése során megpróbáltam feltárni azt, hogy
- milyen oktatási intézményrendszer illetve kormányzati politika segítette az iparoktatási szervezet kialakítását;
- milyen volt az európai és magyarországi háttér az adott korban, amely keretet nyújtott az ipar- és iskolafejlődéshez. A források - elsősorban a szakmai sajtó (Magyar Iparoktatás) cikkeinek - segítségével összevetettem a magyar iparoktatás jellemzőit más országok mutatóival.
Kutatásaim gerincét adták a budapesti iskolák történetéről szóló levéltári források: a helytartótanácsi illetve önkormányzati jegyzőkönyvek, az iskolai hierarchia különböző szintjein folytatott levelezések anyaga és a fővárosi Iparegyesület dokumentumai.
A fenti kútfőket és szakirodalmat további másodlagos forrásokkal is kiegészítettem, hogy a korszak iparoktatási helyzetét pontosabban megvilágítsam. Háttérinformációk összegyűjtéséhez felhasználtam Jókai Mór és Mikszáth Kálmán legismertebb regényeit is, melyek érintik a magyar ipar és iparoktatás történetének korabeli mozzanatait és jellemzőit, a valós életből kiindulva, de természetesen a szépirodalom eszközeivel.[4]
A felhasznált forrásokat, dokumentumokat és egyéb irodalmat, szakmunkákat eredeti, betű szerinti helyesírással, dőlt betűkkel közöltem és szedtem.