CÍMLAP
|
Az Osztrák-Magyar Monarchia (1867-1918) TARTALOM, ISMERTETŐ |
Tartalom
Történelem
- Köztörténet (Szabó Dániel)
- Társadalom (Fónagy Zoltán)
Nyelvtörténet
- A történeti háttér és nyelvünk alakulása (Szathmári István)
- A nyelvújítás új hulláma (Szathmári István)
- Az irodalmi és a köznyelv (Szathmári István)
- A korabeli magyar nyelvtudomány története (Szathmári István)
Irodalomtörténet
- A változások korának irodalma: dezillúzió és újromantika (1860-as évek-1877)
(Császtvay Tünde)
- A vállalkozások korának irodalma: irodalmi harcok és kísérletek (1877-1890)
(Császtvay Tünde)
- A századvég-századforduló irodalma: bohémság és historizmus (1890-1906)
(Császtvay Tünde)
- A századelő irodalmi forradalma (1906-1919) (Veres András-Kappanyos András)
Művészetek
- Művészettörténet (1867-1918) (Gellér Katalin)
- Zenetörténet
- Zenei élet a kiegyezés után (1867-1900) (Gombos László)
- Új század, új nemzedék (1900-1918) (Vikárius László)
- Népzene (Tari Lujza)
- Zenei élet a kiegyezés után (1867-1900) (Gombos László)
- Tánctörténet (Felföldi László)
- Színháztörténet (1867-1920) (Kerényi Ferenc)
- Filmtörténet (Vajdovich Györgyi)
Egyháztörténet
- Vallások és egyházak a polgári Magyarországon (Katus László)
- Népi hitvilág (Tomisa Ilona)
Táj és nép
- Természeti földrajz (Dobszay Tamás)
- Település és lakóhely (Dobszay Tamás)
- Etnikumok, nemzetiségek (Katus László)
- Politikai földrajz (Dobszay Tamás)
Életmód
- Gazdaság és gazdálkodás (Fónagy Zoltán-Kocsis Gyula)
- Technikatörténet (Fónagy Zoltán)
- Iskola- és tudománytörténet (Dobszay Tamás)
- Mindennapi élet (Dobszay Tamás-Kocsis Gyula)
Ismertető
A művelődéstörténeti sorozat nyolcadik, magyar nyelvű része az eddigiekhez hasonlóan köz- és felsőoktatási célú felhasználásra szánt interaktív taneszköz.
A történelem fejezet a dualista rendszer kialakulásától az első világháború végéig tárgyalja a köztörténetet, majd a társadalom szerkezetének mozgásait, a népesedési viszonyokat jellemzi. A nyelvtörténet a korabeli nyelvújítási hullámon túl azt vizsgálja, hogyan változtak nyelvünk egyes összetevői, milyen volt az irodalmi és a köznyelv kapcsolata. Az irodalomtörténet a kiegyezés utáni évtizedet jellemző dezillúzió és újromantika, a nagy vállalkozásokat kísérő irodalmi harcok és kísérletek, a századvéget jellemző bohémság és historizmus példáit sorakoztatja föl, majd a 20. század elejének irodalmi forradalmát, a Nyugat első nemzedékének fellépését, illetve az avantgárd mozgalom jelentkezését elemzi. A művészettörténeti fejezet a historizmus és a szecesszió térhódítását mutatja be a különböző művészeti ágakban. A zenetörténet műzenei és népzenei részre tagolódik: a zeneélet intézményeinek kialakulását, a virágzó koncertéletet, az önálló operaház és a felsőfokú zeneoktatás megteremtését, majd a népies műdaltól a magyar nótáig, illetve a népszínműtől az operettig vezető utat ábrázolja, miközben az új században fellépő új nemzedék reprezentásai, Bartók Béla és Kodály Zoltán felfedezik az igazi népdalt. A tánctörténet a kőbe zárt csárdás történetét rajzolja meg európai kitekintéssel. A színháztörténet a polgári színházszervezet kialakulását, a színjátéktípusok és szerepkörök, a különféle színházak és stílusok jellemzését adja. A most elsőként jelentkező filmtörténet a némafilm első korszakát mutatja be. Az egyháztörténeti fejezet Magyarország vallási összetételének árnyalt leírását nyújtja, míg a népi vallásosság bemutatása során többek között a hitélet olyan összetevőiről olvashatunk, mint a falusi papok és a közösség viszonya, a templom szerepe a magyar paraszti kultúrában, a vallásos élet tárgyi világa. A táj és nép fejezet főbb alkotóelemei: ember és természet, politikai földrajz, népesség-etnikumok, település és lakóhely. A dualizmus kori életmódot a gazdaság és gazdálkodás, a technikatörténet, az iskola- és tudománytörténet, illetve a mindennapi élet témakörein keresztül ismerhetjük meg.