Isidorus, Fulbert, Cerbanus

Isidorus

570-636 között a hispániai Sevilla püspöke volt, aki Etymologiae vagy Origines címen korának teljes tudását igyekezett összefoglalni, illetve az antik és korai keresztény tudásanyagot közvetíteni kortársainak egy enciklopédiában. Ezzel a művével, mely 1090 körül a pannonhalmi monostor könyvtárában is megvolt, a középkor legnagyobb hatású tanítójává lett. A befejezetlenül hátrahagyott és barátja által 20 könyvre osztott műben szómagyarázatok formájában tárgyalta a septem artes liberalest, az orvostudományt, jogot, időszámítást, hittudományt, filozófiát, társadalomtant, állattant, fizikát, földrajzot, építészetet, ásványtant, földművelést, hadtudományt, színházat, öltözködést stb. Tudományos művei mellett megírta 620-ig a nyugati gótok történetét (Chronica), és számos teológiai munka is maradt fenn tőle.

SzK

Fulbert

Közép-Itáliából származott, 960-1028 közt élt. Valószínűleg Gerbert d'Orillac (a későbbi II. Szilveszter pápa) tanítványa volt Reimsben, 1006-ban Chartres püspöke lett, s az ottani híres, klasszikus hagyományokat ápoló székesegyházi iskola leghíresebb tanítója. Korának legismertebb teológusa, akinek legfőbb törekvése, hogy a keresztény és újplatonikus tanokat összhangba hozza. Irodalmi szempontból említést érdemelnek költeményei, szentbeszédei, traktátusai és levelei. Műveiből idéz a 12. századi Szent Gellért-legenda is. Felépítette a tűzvészben elpusztult román kori katedrálist Chartres-ban.

SzK

Cerbanus

A 12. század közepe táján Magyarországon járt velencei származású szerzetes, aki követként hosszabb időt töltött a bizánci uralkodók udvarában. Magyarországon jártában a pásztói monostorban megtalálta Maximos Homologétés és Damaszkuszi János egy-egy erkölcstanító illetve dogmatikai munkáját, s részleteiben görögről latin nyelvre fordította őket. Mindkét mű részleteit elsőként ő fordította latinra, a későbbi fordítások és felhasználóik általában tekintettel voltak erre a fordításra, így a két görög hittudós nyugati recepciója Magyarországon történt meg. A fordítások elterjedtnek mondhatók, számos kódex fenntartotta szövegüket. Magyarország ezzel - ugyan kisebb mértékben, mint azok - de Szicília és a hispániai Toledó nagy fordítóiskoláiéhoz hasonlatos kulturális érintkezési területté lett. A fordításokat Dávid pannonhalmi apátnak ajánlotta, s dicsérte ajánlólevelében a pannonhalmi monostor könyvtárának gazdagságát és az ott élő szerzetesek tudományát. A fordítások jó stilisztikai érzékről és alapos filozófiai felkészültségről tesznek tanúbizonyságot.

SzK