klerikus, László mester
| |
| |
|
Az egyházi rend tagjainak megjelölése, akik a középkor kezdete óta a püspöki família részeként kiváltságolt helyzetben voltak és nem tartoztak a világi bíróságok joghatósága alá. Reimsi Hinkmár és Laoni Adalberon a társadalmi-politikai szerkezetben is helyet juttattak a klerikusnak, és kifejlesztették azt az elméletet, mely szerint első rendként a dolgozó parasztság és a harcos nemesség fölött áll a klerikusok csoportja. A 11. század eleje óta fejlődött ki a clericus görög eredetű, latinosított szó újabb jelentése, mely azt a személyt jelölte, aki a latin nyelv birtokában okleveleket tudott írni és fogalmazni, s ezért az uralkodói és főpapi udvarokban jegyzőként írásbeli feladatok ellátásával foglalatoskodott. Az első ilyen Magyariországon Fulco vendég volt.
SzK
László mester
Királyi klerikusként a bolognai egyetemen jogot tanult, 1262-től az esztergomi székesegyházi káptalan tagja lett, 1274-ig honti főesperes. Emellett 1263-ban kancelláriai jegyző, IV. Béla követe az újonnan megválasztott IV. Kelemen pápához. 1275-től a káptalan prépostja volt haláláig, 1288-ig. 1277. március 23-án ingó és ingatlan javairól végrendeletet tett, amelyben számos könyvet is felsorolt.
SzK