István-legendák, Imre-legenda, Fulco vendég

István-legendák

László uralkodása alatt Szent István királynak két legendája is született. A bővebb szövegezésű Nagylegenda a korábbi, mely sem hősének halálát és temetését, sem szenttéavatását nem említi. Szerzője ugyan ismeretlen, bizonyosra vehető azonban, hogy bencés szerzetes írta, bencés közösség számára, vélhetőleg Pannonhalmán. Stílusát egyszerűség jellemzi, szerzője törekedett ugyan a rímes próza alkalmazására, de nem érvényesítette ezen törekvését az egész művön keresztül. Forrásként felhasználta István király Intelmeit (szinte tartalomjegyzékét adja a műnek), egy korai krónikát s talán szóbeli forrásokat is. A szerzetesi eszményeknek megfelelve hősében a szent uralkodó vonásait emelte ki, jámborságát hangsúlyozta. Csakúgy szerzetesi olvasmánynak készült, mint a Mór püspök által írt Zoerard/András és Benedek-legenda, nem kizárt azonban, hogy közvetlen célja a szenttéavatás előmozdítása volt. A rövidebb szövegű Kislegenda már biztosan az 1083. évi szenttéavatások után keletkezett, hisz említést is tesz az eseményről, sőt hivatkozik előzményére, a Nagylegendára. Előszavában névtelensége ellenére olyan írói öntudatot árul el szerzője, mely a munka létrejöttét a királyi udvarba helyezi. Az író magasfokú rétorikai képzettségére vall a prologus következetes alkalmazása, annak összes tartalmi követelményével egyetemben: tartalmi hitelességét bizonygatva több ízben hivatkozott forrásaira, két ízben antik szerzőt (Horatiust és Persiust) idézett, s többszörösen eleget tett a kötelező szerénység követelményének. Prózája a korszak legmagasabb stíluseszményeinek felel meg, tudatosan és következetesen, rendkívüli változatossággal alkalmazta a szerző a rímes próza szabályait, stiláris díszítőelemei ugyanakkor az áttekinthető nyelvtani szerkezetnek nincsenek kárára. Hősében már messze nem a jámbor uralkodó képét domborította ki, hanem az erőskezű, igazságos király képét rajzolta meg.

SzK

Imre-legenda

1109-1116 között írta meg Szent Imre herceg legendáját az a szerző, aki nem nevezte magát néven, valószínűleg a szerzetesi szerénység jegyében. Ahhoz, hogy a legenda bencés monostorban, mégpedig Pannonhalmán született, szinte kétség nem fér. Ugyan ez a mű is szerzetesi olvasmánynak volt szánva, de bevezetőjében már megnyilatkozik a monostori szellemiséggel ellentétes írói öntudat. Leírja ugyanis, hogy mivel István történetének elmondása az ő tehetsége csekélységét (ingenii parvitas) meghaladja, ezért inkább az Imre-legenda megírásához fogott.

Bár a szerző személyét bizonyosan nem ismerjük, de - abból, hogy a legendának igen erős pannonhalmi, veszprémi és esztergomi vonatkozásai vannak, továbbá a szerző Álmos herceggel együtt járt Konstantinápolyban, s minden bizonnyal jól ismerte a szerzetesi életet - arra lehet következtetni, hogy Fulco vendéggel - akinek életrajzában az írástudáson túl mindezek a vonatkozások találkoznak, s öreg korában bencés oblátus lett Pannonhalmán vagy környékén - komolyan számolhatunk a legenda szerzőjeként.

A mű szerkezete bevezetésből (ez három eltérő változatban is fennmaradt), hat egymáshoz látszólag lazán kapcsolódó fejezetből, egy függelékből és két epizódból áll. A történeti Imréről alig árul el valamit - feltehetőleg ismeretek hiányában -, forrásként azonban felhasználta Szent István fiához intézett Intelmeit, a Krónikát, és a nagyobb István-legendát. Az író stíluskészsége színvonalas, melyet olykor valószínűleg a szerzetesi közönség miatt erősen visszafogott.

SzK

Fulco vendég

Külföldről, vélhetőleg német földről Magyarországra jött vendég, aki először a később megvakított Álmos herceg, majd Szerafin esztergomi érsek, végül öt egymást követő veszprémi püspöknek a szolgálatában látott el írásbeli teendőket 1100-1142 között. Ő az első magyarországi név szerint ismert világi írástudó, aki öreg korában a bencések életét élte a pannonhalmi monostor közelében, és a veszprémi püspök szentendrei udvarházában végrendelkezett a pannonhalmi monostor, a vértesszentkereszti monostor és lánya javára. Életadatai sajátos módon egyezést mutatnak a Szent Imre-legenda írójának életéről sejthető tényekkel, ezért személye irodalmi mű alkotójaként is felmerült.

SzK