szerzetes, mise

szerzetes

Az a személy, aki a nagyobb lelki tökéletesség elérése céljából kolostori közösségbe vonul, és szüzességi, szegénységi és engedelmességi fogadalomra kötelezi magát. A szerzetesek egy része a szemlélődő életmódnak és a világért való imádságnak (monasztikus rendek: bencések, ciszterciek), más részük az aktív életnek, lelkipásztorkodásnak (kanonok-rendek: premontreiek, ágostonos kanonokok), a hittérítésnek, prédikálásnak és a szegénység eszményi megvalósításának (koldulórendek: domonkosok, ferencesek), a betegápolásnak, hadakozásnak és az úton lévők védelmének (lovagrendek: johanniták, templomosok) szenteli magát. Az általuk létrehozott irodalom más-más műfajokat és eszményeket képvisel.

SzK

mise

A katolikus tanítás szerint Krisztus keresztáldozatának szentségi megjelenítése. E kifejezés már a 4. századtól istentiszteleti jelentéssel bír. A mise két része: az igeliturgia (amelyen a még meg nem keresztelt hittanulók is részt vehettek), és a tulajdonképpeni áldozati cselekmény (amin már csak a megkereszteltek lehettek jelen). Az ének kezdettől fogva a keresztény istentisztelet integráns része, aminthogy az ókori ember számára minden közösségi és ünnepi megszólalás recitációs formulák (kezdő, tagoló és lezáró dallammotívumok) segítségével történt - mai fogalmaink szerint tehát énekbeszéd volt, stilizált ének. A mise első évezredben megszilárduló szerkezete állandó részekből (Kyrie, Gloria, Credo, Sanctus-Benedictus, Agnus Dei) és változó részekből áll (Introitus, Graduale, Alleluja vagy Tractus, Offertorium és Communio).

MJ