egyetem, mester

egyetem

Olyan iskolatípus, amelyben a gondolkodási módszerek kutatását és felső szintű oktatását egy helyen egyesítették. Céhszerű autonóm oktatási szervezet (Universitas magistorum et scholarium). Bár már az ókorban is léteztek ilyen akadémiák, az egyetem mégis teljességgel a középkor találmánya. A 12. században kezdetben Itáliában kolostori és székesegyházi iskolákból nőttek ki az első egyetemek, melyeket a testületi önigazgatás (autonómia) és a karok (fakultások) szerinti, valamint a hallgatók nemzetek szerinti szerveződése fémjelzett. Az oktatási forma az előadás és a disputatio (= vita) voltak. A tanulmányi idő alapfokon hat évig tartott, azután a klerikus baccalaureatus címet kapott, korlátozottan tarthatott már előadásokat. Utána licentiatus lett, majd magister (= mester). A magasabb stúdiumokat (orvostudomány, jog, teológia) az artes fakultás elvégzése után kezdhette meg. A leghíresebb középkori egyetem a párizsi volt, ahol a tanári kar egyháziakból állt, a teológia volt az oktatás súlypontja, és Sorbon-i Róbert szegény hallgatók számára kollégiumot alapított, melyet IV. Kelemen pápa 1268-ban jóváhagyott. A legnagyobb jelentőségű jogi iskola Bolognaban volt, ahol a laikus jelleg volt a döntő. Több egyetem, mint például Oxford (Párizsból) és Padua (Bolognaból), a tanárok és a hallgatók elvándorlásával jött létre (Párizsból Oxfordba magyar hallgatók is mentek, pl. Magyarországi Miklós, aki ott tanár lett), de voltak pápai, később uralkodói alapításúak, az utóbbiak szintén pápai megerősítést igényeltek. Az első magyarországi egyetemet I. (Nagy) Lajos király alapította, V. Orbán pápa 1367-ben engedélyezte, mely azután az 1390-es években később megszűnt.

SzK

mester

A latin magister megfelelője. Eredetileg a magister artium kifejezés egyetemen szerzett fokozatot jelentett, melynek birtokában bárhol tanítói munkát vállalhatott birtokosa. A 12. század végétől azonban - mind Európában, mind Magyarországon - egyre szaporodtak azok a személyek, akik a nevük mellett ezt a címet viselték, s köztük világi méltóságok viselői is mind gyakrabban feltűntek. Az Árpád-korban egyházi személyek esetében valószínűsíthető, hogy a név melletti viselése egyetemi végzettségre vall, míg világi személyek neve mellett inkább csak megtisztelő címről lehet szó.

SzK