Vulgata, Codex Albensis, Liber ruber, evangelistárium

Vulgata

A héber-arámi nyelvű Biblia görög fordítását, a Septuaginta-t ('Hetvenes fordítás') már korán, a Kr.u. 2. század során latinra fordították (Itala, vagy helyesebben Vetus Latina). E régi fordítás nyelvi hibáinak kijavítására kapott megbízást Damasus pápától Szent Jeromos 384-ben. A javítást az Újszövetség könyvein elvégezte, de az Ószövetség legtöbb könyvét görög, később héber eredetiből újra lefordította. Ez a szövegváltozat terjedt el a 7. század elejétől a latin kereszténység területén, ezért nevezik Vulgata-nak ('elterjedt változat'). A Karolingok udvarában Alcuin fáradozott a jeromosi szöveg helyreállításán. Az ő munkálkodása nyomán jött létre az a példány, mely később - a 13. század elejétől - a párizsi egyetem mintapéldánya lett.

SzK

Codex Albensis

A 12. században valószínűleg Gyulafehérvárott készült zsolozsmás énekeskönyv. Az egész egyházi év anyagát tartalmazza, az énekszövegek fölött német neumaírással. Az első teljes zenei kódexünk. Magyar sajátosságokat is mutat: szerepel benne István király zsolozsmája; s valószínűleg még az esztergomi és a kalocsai hagyományvonal szétválása előtti állapotot tükröz.

MJ

Liber ruber

A pannonhalmi apátság oklevélmásolati könyve (= chartularium), mely műfaját tekintve az első magyarországi darab s nevét valószínűleg a kötés színe után nyerte. A másolás befejezésére 1240 táján kerülhetett sor. A monostor jogait biztosító közel 70 darab, 787-1240 között kelt oklevelet Uros apát, valószínűleg egykorú külföldi, talán montecassinói minták alapján másoltatta egy kötetbe. A bemásolt oklevelek az eredeti példányok grafikus jegyeit is tartalmazzák, amire bizonyíték, hogy többnyire az eredetik is fennmaradtak.

SzK

evangelistárium

A középkori szerkönyvek egyik típusa, amely az Újszövetség négy (Máté, Márk, Lukács, János) evangéliumát, annak részleteit illetve kommentárjait tartalmazza (pl. Szelepcsényi-Evangelistárium).

KT