László törvényei, László-legenda

I. László törvényei

Három ún. törvénykönyvbe rendezve maradtak fenn. Ezek közül a hagyományosan III. törvénynek nevezett keletkezett a legkorábban. (Felmerült, hogy részben vagy egészben még László uralma előttről származna.) Az ún. II. törvényt László uralkodásának elejére szokás keltezni, míg az ún. I. törvényt az 1092. május 20-án Szabolcson, a király elnöklete mellett tartott zsinat alkotta meg. A III. és a II. törvény világi, főleg büntetőjogi rendelkezéseket tartalmaz, s mindkettő esetében valószínű, hogy egymástól függetlenül, különböző alkalmakkor keletkezett cikkelyeket foglalnak magukban. Az I. törvény egyházi jogszabályok gyűjteménye, két utolsó fejezete azonban világi tárgyú, s vélhetően eredetileg nem tartozott a szabolcsi zsinat határozatai közé. A törvényeket csak kései, 15-16. századi másolatokból ismerjük.

ZSA

László-legenda

Szent László király őslegendája feltehetőleg elkészült az 1192. évi szenttéavatás idejére, ebből azután egy rövidebb kivonatot készítettek az 1204 utáni esztendőkben. A nagyobb legenda hívebben követi a feltételezett őslegenda szövegét. Az őslegenda szerzője bizonyíthatóan forrásul használta valamelyik elveszett 12. századi krónikát, Hartvik püspök legendáját, az Imre-legendát és talán István király Intelmeit is. A legenda jelentőségét elsősorban az adja, hogy meggyőzően bizonyítja a 12. századi krónika létét. Szemben a krónika ábrázolásával, mely László kegyességét állította középpontba, a legenda hősében a bőkezű király megtestesülését kívánta láttatni. A László kapcsán történt csodák a nemzetközi hagiográfia típuskincsét ültették át magyar földre, mindegyik csodának megvannak a maga párhuzamai a keleti és a nyugati keresztény hagyományban (pl. László ugyanúgy fakasztott vizet és táplálta éhező népét, mint a bibliai Mózes a pusztai vándorlás során). A szerző bámulatraméltó stilisztikai bravúrral alkotott, rímes prózája egy helyütt szabályos verssé magasztosul.

SzK