székesfehérvári, pécsváradi és óbudai templom
| |
| |
| |
| |
|
A Szent Péter templom fontosságát a királyi koronázások során betöltött szerepének és hagyományainak köszönhette. Alaprajzát térképek és metszetek alapján lehetett rekonstruálni. Egy négykaréjos ősplébánia helyére feltehetően egyhajós templom épülhetett keleti toronypárral, amelyet IV. Béla háromhajóssá alakíttatott.
Siklósi Gyula nyomán
Adattár Székesfehérvár középkori és törökkori építészetéről. Székesfehérvár, 1990, 8-14.
pécsváradi apátság
Szent István 1015-ben bencés monostort alapított a Vashegy (Zengő) lábánál. A 13. század eleji állapotokat tükröző alapítólevele szerint 42 falut kapott az alapítójától. Királyi egyházként közvetlenül az esztergomi érsek alá tartozott. Templomát 1038-ban szentelték fel Szűz Mária és Szent Benedek tiszteletére. Építéstörténete bizonytalan: kétséges, hogy az eredeti templom része lenne az a kétszintes épület, amelynek alsó része fennmaradt. A szentély boltozatán feltárt festmények bizánci hatásról tanúskodnak. Az apátságot a 13. század elejére várszerűen negerősítették, amit az 1212-től szereplő Várad (kis vár) elnevezés is bizonyít.
Koszta László nyomán
Korai Magyar Történeti Lexikon (9-14. század). Főszerk.: Kristó Gyula. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994, 539-540.
óbudai Szent Péter prépostság
Az óbudai káptalan Szent Péter templomának alapítását a krónikák Szent Istvánnak tulajdonítják, ám valószínűleg utóda, Péter király nevéhez fűződik. Az építkezés befejezését Szent László adománya tette lehetővé. A káptalan a királyi alapítás miatt közvetlenül az esztergomi érsek joghatósága alá tartozott, és országos jogkörű hiteleshelyként működött. 1241 telén a tatár seregek feldúlták, ezután már csak a szentélyt tették használhatóvá, a templomot nem építették újjá. Maradványai közül kiemelkedik jelentőségével egy 12. század közepéről származó ajtónyílás vagy szentélyrekesztő részlete, amely állatküzdelmi jelenetet ábrázol.
Altmann Júlia nyomán
Medium Regni. Nap Kiadó, Budapest, 1996, 89-114.