baptisterium, körtemplom, bazilikális elrendezés

baptisterium (latin keresztelőtemplom, illetve kápolna)

A 8. századig önálló, független épület volt az ókeresztény és a román kori templomok mellett, leggyakrabban kör alaprajzzal. Lényeges elemük a keresztelőmedence. E medence a liturgikus változásokkal nagyságában csökkent és kialakult a keresztelőkút. A baptisteriumokat általában Keresztelő Szent Jánosnak szentelték. Legszebb példái Itáliában maradtak fönn.

KT

Forrás: Gerő László: Magyar műemléki ABC. Budapest, 1984, 25.

körtemplom/körkápolna (rotunda)

A 10. századokban különösen Közép-Európában (Magyarország, Ausztria, Lengyelország, Csehország déli részén) gyakori. Kör alaprajzú kis templomok 57 m átmérőjű belső térrel, keleti oldalukon (többnyire félkörű) szentéllyel. Hazánkban számos körtemplom vagy romja maradt fenn (Öskü, Sárospatak, Veszprém), esetleg átépítve templombővítések során a rotonda körfalait szentélyként használták fel (Karcsa, Hidegség). Középkori okleveleinkben a körtemplom kerek templom elnevezéssel fordul elő; a gyakori Kerekegyháza helységnév is a körtemplomok egykori nagy számára utal. Az egyszerű kör alaprajzon kívül a körtemplomok számos variációja ismeretes (karéjos, fülkés, kívül négyszögletes vagy többszögű, belül kör alaprajzú templomok).

Forrás: Gerő László: Magyar műemléki ABC. Budapest, 1984, 109.

Ajánlott irodalom: Gervers-Molnár Vera: A középkori Magyarország rotundái. Művészettörténeti Füzetek 4. Budapest, 1972.

bazilikális elrendezés

A háromhajós templomnak olyan korai változata, amelynél a középső, vagyis a főhajó az oldalhajóknál szélesebb és magasabb, és fala a mellékhajók fölött ablakokkal áttört, s így közvetlen megvilágítást kap.

KT