zalavári, somogyvári és zsámbéki templom

zalavári Szent Adorján bencés apátsági templom

Az egykori Mosaburg (mocsárvár) a frank hűbéres Pribina, majd fia Kocel székhelye volt a 9. században. A hagyomány szerint e helyütt nyugszik Szent Adorján (Hadrianus) vértanú. A keresztény hitélet valószínűleg sohasem szűnhetett meg teljesen e vidéken. Feltehetőleg ezzel magyarázható, hogy a 9. században felszentelt Szent Adorján templom titulusa átöröklődhetett az István király által 1019-ben alapított bencés kolostorra. László király alatt a kolostor mellé ispánsági vár épült, amely Zala megye közigazgatási központja lett. A bencés apátság konventje a 13. századtól hiteleshelyi tevékenységet folytatott. Az épületegyüttest a középkor folyamán erődítménnyé, a 16-17. században várrá alakították, amelyet a török időket követően (1702-ben) felrobbantottak. A zalavári Vársziget déli részén egykor volt kolostor korabeli jelentőségéről csupán néhány ránk maradt, magas művészi színvonalú kőfaragvány tanúskodik. Az újkorban a környező települések építkezéseihez széthordott romok nagyrészt abból az erődítésből származnak, amelyet Gulio Turco olasz hadimérnök 1569-es felméréséből ismerünk.

Felhasznált irodalom:

Cs. Sós Ágnes: Zalavár. In: Korai Magyar Történeti Lexikon (9-14. század). Főszerk.: Kristó Gyula. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994, 741; Vándor László: Honfoglalás- és Árpád-kor. In: Évezredek üzenete a láp világából (Régészeti kutatások a Kis-Balaton területén 1979-1992). Szerk.: Költő László-Vándor László. Kaposvár-Zalaegerszeg, 1996, 145-146.

somogyvári bencés apátsági templom

Somogyvárott I. László király alapított bencés kolostort 1091-ben, Szent Egyed tiszteletére. A kolostor a saint-gilles-i apátság alá tartozott. A 13. század elejéig csak francia lehetett az apátság szerzetese. Így a monostor a magyar-francia szellemi kapcsolatok egyik legkorábbi fontos tűzhelye. Temploma háromhajós, kereszthajó nélküli bazilika volt, melynek szentélyei félköríves apszissal zárultak. Homlokzati tornyai között nyitott előcsarnok lehetett. E templomban temették el talán átmenetileg László királyt († 1095). A templomot a 12. század második felében átépítették, s ekkor a pécsi műhely köréhez tartozó kőfaragó csoport díszítette. A domborművek közül a Tövishúzó tűnik ki szokatlan ábrázolásával, mely az antik szobor motívumának keresztény tartalommal megtöltött domborműbe való átfogalmazása. A bűn tövisétől megsebesült ember a rosszat jelképező vadállat martaléka lesz. Krisztus és Gábriel arkangyal domborműves háromnegyed alakja oly közel áll a pécsi székesegyház altemplomi lejáróit díszítő szobrászok egyikéhez, aki Sámson történetet faragta, hogy vagy ő, vagy egy tanítványa készítette a somogyvári töredékeket.

Kaposvár, Rippl-Rónai Múzeum

Forrás: Dercsényi Dezső: Románkori építészet Magyarországon. Budapest, 1972, 190.

zsámbéki premontrei monostor -13. század közepe

A dél-francia eredetű Ainard család sírjait magába foglaló falusi templom köré 1220 körül kezdték építeni a premontrei apátságot. Az építkezés a 13. század közepén fejeződhetett be. Zsámbék a nemzetségi templomok sorába tartozik s e típus talán legkésőbbi emléke. Háromhajós, kereszthajó nélküli bazilika, de csak a mellékhajók zárulnak félköríves apszisokban. A főapszis premontrei szokás szerint már sokszögű, a nyolcszög három oldalával zárul. A templomot pillérkötegek osztották három hajóra, és bordás keresztboltozat fedte. A főhomlokzatot díszítő toronypárt a mellékhajók első szakaszai fölé építették. A három hajó teljes szélességében megépített urasági karzat egy része magánkápolnaként szolgált.

Forrás:

Dercsényi Dezső: Románkori építészet Magyarországon. Budapest, 1972, 197.