pécsi Szent Péter-székesegyház - 12-13. század

Az 1009-ben alapított pécsi püspökség első székesegyháza 1064-ben leégett. Valószínűleg ez után fogtak a nagyméretű, háromhajós, pilléres bazilika építéséhez. A lombard stílusú bazilika hajói félköríves apszisban zárulnak, felemelt szentélye alatt nagyméretű, öthajós, oszlopos-pilléres altemplom. Az épület sarkaira állított négyzetes tornyok közül a nyugatiak a 12. század elején, a keleti toronypár a század végén épült.

A épületplasztikai díszítés a hajó és a szentély, illetve az altemplomi lejáratok köré csoportosítva volt a leggazdagabb. A főhajó végén, a szentély fala előtt állt a Szentkereszt-oltár, melyet díszítmények borítottak el, zárókövét pedig az Isten báránya díszítette. Az oltár építését a 12. század közepére tehetjük. Vitatott a bibliai jeleneteket ábrázoló, az altemplomi lejárók falait díszítő domborművek eredeti elhelyezése. Feltételezhető, hogy elhelyezésük másodlagos, eredetileg a Szentkereszt-oltárral együtt egy gazdagon díszített szentélyrekesztő díszei voltak.

Az északi altemplomi lejárót a világ teremtésének ábrázolásával kezdték díszíteni. A teremtés hat napját az Atyaisten fülkébe állított alakja jelképezi, lába alatt az aznapi teremtmény szimbólumával. Felette az első emberpár történetét bemutató reliefszalag húzódott, Ádám és Éva teremtésétől a Bűnbeesésen keresztül a Paradicsomból való kiűzetésig terjedt a domborművek sora.

A déli altemplomi lejáratnál a legalsó sávban Sámson története kezdődik. A közismert bibliai jelenetek mellett olyanok is szerepelnek, mint amikor a vak Sámson erejét bemutatva gyökeres fát húz ki. A felette fekvő dombormű sor már az Újszövetségből veszi témáját, Jézus születésétől a harmadik sorban elhelyezett Passióig húzódott, és valószínűleg a Feltámadással zárult. Nagyon jó állapotban maradtak meg a Betlehemi pásztorok és a Három királyok történetei.

Előkerültek figurális ábrázolások is. Néhány szép angyal és az Apokalipszis zenélő véneinek alakjai, továbbá apostol-domborművek. Egyedülálló egy Izsák áldását ábrázoló sírkő, melyen ókeresztény oráns alak látható, ruháját, fejét vésett dísszel alakították. A 13. század első feléből származó töredék a bajuszos magyaros gyámkő és egy püspökfej.

Forrás: Dercsényi Dezső: Románkori építészet Magyarországon. Budapest, 1972, 188-189.