pannonhalmi bencés apátsági templom - 13. század első negyede

A legelső és leggazdagabb bencés monostort még Géza nagyfejedelem idejében alapították, építése István király korában fejeződött be, alighanem abból a jelentős adományból, amit Koppány legyőzése után Somogyban kapott a kolostor. Tudunk egy 1137-es tűzvész utáni újjáépítéséről, melyet Dávid apát nevéhez fűznek az írott adatok, de ránk csak az 1224-ben felszentelt templom, Uros apát alkotása maradt. A háromhajós, kereszthajó nélküli bazilika felemelt szentélye alatt háromhajós altemplom húzódik, mely még az első templomhoz tartozott. S bár funkciója a 13. században már nem volt, kegyeleti okokból megőrizték. A kolostorból a Porta Speciosának nevezett vörös márvány díszkapu vezet a templomba. A szerzetesi bejáratot magas lábazaton álló hat-hat fehér márvány oszloppár tagolja. A kapu lezárását rendkívül gazdagon faragott és domborúan kihajló lombdísz alkotja.

Forrás: Dercsényi Dezső: Románkori építészet Magyarországon. Budapest, 1972, 194-195.