nemzetségi templomok, falképek

nemzetségi templomok (családi monostorok)

Az első monostorokat királyaink alapították. Példájukat követték a főurak, akik egyre inkább részt vettek az építészet alakításában: családi - főleg bencés és premontrei - monostorokat építettek, és ezek felett kegyúri jogot gyakoroltak, vagyis patrónusi védelmet és anyagi támogatást nyújtottak monostoraiknak, s ahol maguk és családjuk temetkezett. A 12-13. századi román és kora gótikus emlékeink legszebb példái az ún. nemzetségi templomok. Rendszerint háromhajós alaprajzi és bazilikális rendszerben épültek, és nyugati, bejárati homlokzatuk kéttornyú. E kettőstorony-elrendezés és közöttük az ún. kegyúri karzat román kori építészetünk nemzeti sajátossága. A tornyok alsó tere a templomhajó folytatása. A nemzetségi templomok díszes faragású kapuzattal, ablakokkal és pillérfejezetekkel épültek; freskómaradványaik alapján, egykori díszesebb belső kiképzésükre következtethetünk. Zsámbék templomát (premontrei) 1255 körül Aynald francia származású lovag építtette, később Smaragd comes birtoka; Lébény (bencés); Ják (bencés). Ez utóbbi valamennyi nemzetségi templom közül a legmagasabb művészi szintű, a Ják nemzetség építtette 1220-1230 körül; Türje (premontrei) 1230 előtt.

Forrás: Gerő László: Magyar műemléki ABC. Budapest, 1984, 132133.

falképek

A falra festett vagy mozaik képek gyűjtőneve. A falképeket készítési módjuk, technikájuk szerint osztályozzák a vakolatra szárazon felhordott al secco festményekre, vagy a nedves vakolattal egyidőben készült al fresco-kra.

KT