anyamonostor, ciszterci építészet, bélapátfalvi templom

anyamonostor

A ciszterci rend létrehozásának legfőbb célja a bencés rend hanyatló fegyelmének helyreállítása volt, melynek eszközét a rendalapító a szervezeti központosításban találta meg. Az új ciszterci alapítások olymódon jöttek létre, hogy egy anyamonostor 12 főnyi rajt bocsátott ki az újonnan létrejött monostorba, akik a rendi fegyelem tekintetében az anyamonostor apátjának voltak alávetve. Az új apátság élén álló apátnak rendszeres időközönként meg kellett látogatnia az anyaház apátját és ott a konventnek számot adni az új monostor működéséről.

SZK

ciszterci építészet

A burgundiai Citeaux-ban (latin nevén Cistercium-ban) Szent Róbert által 1098-ban alapított ciszterci rend építészete. A román építészetnek a Benedek-rend által képviselt gazdagabb kiképzéseivel szemben a ciszterek egyszerűbb, szerényebb megjelenésű kolostorai és templomai szigorú építési műhelyhagyományok és szabályok alapján épültek. Jellegzetességei a kereszt alaprajzú templom, torony nélkül három hajóval, amelynek mindegyike többnyire egyenes záródású szentélyben végződik, a szentély előtt kereszthajóval. A bencés rend fantasztikus állatdíszei helyett csak mértani, vagy növényi díszű ornamentikát alkalmaztak. A rendnek több mint 350 kolostora volt Európában. Magyarországon 17 apátságot hívott életre, de több helyen volt perjelsége és apácakolostora is. A ciszterci építészet virágzásának ideje hazánkban a tatárjárás előtti kor. Kolostoraik közül sok a 14. századra már elnéptelenedett. Magyarországon az első ciszterci kolostort 1142-ben alapították Cikádorban (ma Bátaszék), ahová Heiligenkreutzból jöttek az első szerzetesek. A rend elterjedése III. Béla idejére esik. Legépebben megmaradt templomuk a bélapátfalvai (eredetileg Bélháromkút). Feltehető, hogy a rendnek a szerzetesek irányítása mellett Magyarországon is volt laikusokból álló saját építőműhelye, amely más rendeknek is épített (pl. Gyulafirátóton a premontreieknek, Pannonhalmán a bencés rend anyakolostorában, az óbudai királynői várban). Monostorai közül ismerjük az alaprajzát a pilisinek, pásztóinak, szentgotthárdinak, bélapátfalvainak; míg a cikádorinak csupán a templomát.

Forrás: Gerő László: Magyar műemléki ABC. Budapest, 1984, 40.

bélapátfalvi Szűz Mária cisztercita apátsági templom -13. század második harmada

A Trium fontiumnak nevezett bélháromkúti cisztercita apátság a rend legkésőbbi magyarországi kolostorai közé tartozott, hiszen Kilit egri püspök 1232-ben alapította családi monostoraként. Építése - bár körítőfalait hamarosan felépítették, pillérfőinek tanúsága szerint - átnyúlt a tatárjárás utáni évekre. Háromhajós, kereszthajós, pilléres bazilika volt, négyzetes főszentélye mellett egy-egy hasonlóan záruló kisebb mellékszentély állt. Feltehető tehát, hogy kevés szerzetes élt a templomtól délre fekvő kolostorban. Homlokzata előtt előcsarnok emelkedett, de csak a helyi színes (vörös és világosszürke) kövekből rakott középhajó és a déli mellékhajó előtt. A boltozott előcsarnok létét nemcsak a tartórendszer gyámkövei, az ásatás is igazolta. A templom pompás tájba illesztése révén - amihez különösen értettek a ciszterciek - ma is egyik legfestőibben fekvő román stílusú emlékünk. Szűkszavú épületplasztikai dísze éppen úgy a rendi építészet szigorú fegyelmét tükrözi, mint torony nélküli volta és a templom emberi aránya és léptéke. Valószínű, hogy a ciszterci kolostorokban élő laikus testvérekből alakított építőműhelyének alkotása.

Forrás: Dercsényi Dezső: Románkori építészet Magyarországon. Budapest, 1972, 195.