szabad, szabadok dénárai, úriszék, vitéz

szabad

A szláv eredetű szó latin megfelelőjeként a liber kifejezés volt használatos. Eredetileg a senki úri (tulajdonosi) hatalma alá nem vetett személyeket jelölte, tekintet nélkül azok társadalmi és vagyoni helyzetére. A 11. század utolsó negyedétől kezdődően a tulajdonosi függésen belül korlátozott szabadsággal rendelkező kötött szabadokat szintén libereknek mondták, pl. a várjobbágyokat esetenként a szent király (ti. Szent István) szabadja-nak, az udvarnokjobbágyokat az udvarnokok szabadjainak nevezték, miközben fennmaradt a liber 'közszabad' értelmű jelentése is. A nemesség és a jobbágyparasztság kialakulásával a 13. század végére a liber mint társadalmi kategória eltűnt, s a szó használata átalakult: a továbbiakban a szokásosnál enyhébb földesúri terheket viselő parasztokat nevezték így.

ZSA

szabadok dénárai

Állami adófajta, melynek szedését feltehetően még Szent István kezdte meg. Neve után ítélve eredetileg a szabadokat terhelte, a 11-12. század fordulóján azonban a kötött szabadok és a királyi szolgálónépek bizonyos csoportjai is fizették. Kálmán reformjai után az önálló (föld)tulajdonnal rendelkező közszabadok mentesültek megfizetése alól. A 13. század közepére beszedésével fokozatosan felhagytak. Értékére utalva nyolcdénáros adóként is emlegetik.

ZSA

úriszék

A földesúr ítélőszéke, mely a birtokain élő földesúri népek (jobbágyparasztok és szolgák) ügyeiben illetékes. Kezdetei pontosan nem tisztázottak: elvileg levezethető a birtokosnak a szolgai jogállású népei fölé kiterjedő tulajdonosi hatalmából, a gyakorlatban azonban olyan királyi kiváltság teremtette meg az úriszék tartásának lehetőségét, mely mentességet (immunitas) adott a birtokos népeinek az alsóbbfokú királyi bírói fórumokon való megjelenés kötelezettsége alól. Egyes vélemények szerint az egyházi földesurak már a 11. században rendelkeztek ilyen immunitasszal, más álláspont szerint csak 1200 után jelenik meg az immunitas intézménye. A 13. században már számos bírói immunitast adó - mind egyházi mind világi birtokos számára kiállított -kiváltságlevél ismert, az úriszék tartásának gyakorlata azonban csak a 14. században válik általánossá, s formái is ekkor állandósulnak.

ZSA

vitéz

A szlávból átvett szó a latin nyelvű miles ('fegyveres, katona, lovag') magyar megfelelőjeként használatos a történetírásban. A 11. századi törvények a miles kifejezést részben általános értelemben, részben társadalmi kategória elnevezéseként használják. Ez utóbbi esetben a szabadoknak az előkelő comesek és a közrendűek között helyet foglaló középrétegét jelöli. A törvények utalásai szerint az ilyen milesek részint önálló birtokosok, részint - a királynál, az egyházaknál és magánszemélyeknél - szolgálatot vállaló fegyveresek voltak. Előbbi csoportjuk a birtokos közszabadokkal azonosítható, az utóbbi pedig -közszabadságának a 11. század második felében bekövetkező elvesztése után - a királyi és egyházi birtokszervezetek kötött szabad jogállású, katonáskodó rétegeiben (pl. várjobbágyok, egyházi jobbágyok) élt tovább. A 12. század folyamán a miles kifejezés elvesztette társadalmi kategóriát jelölő speciális értelmét, s a továbbiakban a szó általános jelentéseiben volt használatos.

ZSA