ispán, nemes, nemesítés

ispán

Bírói hatalommal rendelkező világi személy címe. A szláv eredetű kifejezés (šupan) megfelelőjeként a magyarországi latinságban a comes szó volt használatos, melyet - főként a régibb történeti irodalomban - helytelenül 'gróf'-ként értelmeztek. Az Árpád-kor államában különféle tisztségek viselőit nevezték ispánnak, így pl. a királyi szolgálónépek egyes csoportjainak elöljáróit, az etnikai különkormányzatok (pl. besenyők, székelyek stb.) vezetőit, a vármegyék kormányzóit és másokat. A 13. századi adatok szerint a szó használatos volt tisztséget nem viselő személyekkel kapcsolatban is, az ilyen esetekben feltehetően a nemesi rokonság fejét illette meg az ispáni cím.

ZSA

nemes

A társadalmi réteget jelölő kifejezés (nobilis) a 11. század utolsó harmadában tűnik fel a magyarországi latinságban az előkelő születésűek csoportjának megnevezéseként. A nemesi jogállás eredeti tartalmi jegyei pontosan nem ismertek, bizonyos azonban, hogy az átlagos közszabadságot meghaladó kiváltságokat biztosítottak, s közéjük tartozott a királyi udvarban való pereskedés joga. A 13. század közepén a hagyományos előkelő nemesség mellett más társadalmi csoportok (pl. királyi szerviensek, várjobbágyok) is igényt tartottak a nemes névre, ezek nemessége azonban csak részleges, partikuláris jellegű volt. 1267-ben a királyi hatalom a királyi szerviensek nemesi jogállását elismerte, s ezért utóbb az 1222. évi Aranybullában rögzített királyi szerviensi jogokat azonosították az ország igazi nemesei-nek (veri nobiles regni), az országos nemeseknek a kiváltságaival, miközben a partikuláris nemesség különböző csoportjai is fennmaradtak.

ZSA

nemesítés

A királyi kiváltságolás azon formája, mely az országos nemesség jogaival ruház fel valamely személy(eke)t. Eredete a szolgafelszabadítás egyik típusára vezethető vissza, mely közszabadságot és földbirtokot biztosított a kiváltságoltnak, közvetlen előzménye ugyanakkor a királyi szervienssé emelő kiváltságolás volt. Ez utóbbi első példái a 13. század elejétől ismertek. Érvényes nemesítést csak a király tehetett.

ZSA