Az együttműködésen alapuló tanulás tanulókkal történő megismertetése és alkalmazása nem könnyű feladat. Célszerű kisiskolásoknál elkezdeni, mivel az érzelmi tényezők náluk nagyobb szerepet kapnak, és minden előítélet nélkül közelednek egymáshoz. Feltétele az említetteken kívül még az is, hogy a pedagógus ismerje a csoportközi viszonyokat, a csoportok alakulásának okait és legyen képes a személyközi kapcsolatok elemzésére. Csak ennek ismeretében tud tervezni. "Tehát a helyzetelemzést követően elsősorban az együttműködés feltételeit kell biztosítanunk és a kooperáció módjait kell megtanítanunk."^[7]

Ennek a tudásnak az elsajátítására való törekvés vezetett el engem is Vastagh Zoltánhoz több mint tíz évvel ezelőtt, akinek ekkor már jelentős eredményei voltak a csoportkutatásban. Észrevettem azt, hogy tanítványaim képesek komoly feladatokat is megoldani csoportmunkában és közös megegyezéssel. A csoport motiváló erőként szerepelt, melyet felhasználva akartam jobb eredményeket elérni tanulóim szociális képességeinek és felhasználható tudásának kibontakoztatásában, mindezt úgy, hogy a differenciálási lehetőségeket is figyelembe vegyem. Azóta is kooperatív csoportmunkában tanítok egy alternatív program (a Humanisztikus Kooperatív Tanulás - HKT) keretébe ágyazva. Ezt a programot a Benda József által vezetett tanfolyamon sajátítottam el. Majd szaktanácsadóként én is tanfolyamokat szerveztem, és a tanult példa alapján igyekeztem átadni tapasztalataimat valamint a tanultakat baranyai pedagógusoknak. A Tanárképzők Szövetsége Vastagh Zoltán elnökletével Kooperatív Szakosztályt alapított, és a tagok közös munkájának eredményeként gyakorlati jellegű kiadványok születtek.

Miben látta Vastagh Zoltán az együttműködésre alapozott tanulás jelentőségét napjainkban? "A világot ma jellemző versenyszellem egyes országokon belül - de nemzetközi szinten is - a személyes sikert és a győzelmet favorizálja, s ez segíti az előítéletek kialakulását, fenntartását. ( ) A rosszul értelmezett vetélkedéssel gyakran az oktatás is hozzájárul e jelenség létéhez. Ez utóbbi megállapítást hazai tapasztalataink is igazolják. Az egyoldalúvá vált iskolai értékelés (osztályozás) a továbbtanulási verseny egyenlőtlen feltételei között egyes tanulók előbbre jutását elősegíti, törekvéseiket felerősíti, miközben mások háttérbe szorulnak, esetleg kirekesztődnek. Szociológusok felmérési adataiból jól ismert tény, hogy az iskolarendszer nem képes kiegyenlíteni a társadalmi különbségeket, sőt inkább felerősíti azokat."^[8] Ha végiggondoljuk ezeket a szavakat, akkor nekünk pedagógusoknak nagy a felelősségünk abban, hogy minél kevesebb tanuló kerüljön perifériára, de ugyanakkor a tehetséget, a képességeket se hagyjuk elveszni. Fontos, hogy megtanítsuk őket az együttélés, kapcsolatteremtés szabályaira és normáira. Segítsük őket, hogy kifejlődjenek kooperációs készségeik, szociális értékeik, amelyek majd elősegítik beilleszkedésüket a felnőtt világba és együttműködésre kész, egymásért felelősséget vállaló emberekként képesek lesznek hatékonyan együtt dolgozni és minőséget, értékeket teremteni.

A kooperatív tanulás során kialakult szociális értékeket, képességeket, készségeket a szülők véleményének figyelembevételével gyűjtöttem össze. Az ő megfigyeléseik alapján e tanulási forma a következő személyiségjegyek fejlődését segítette elő:

aktivitást, mindenki szereplését és sikerélményét, a kudarc elviselését, segítőkészséget, alkalmazkodást, ítélőképességet, kollektivitást, önállóságot, toleranciát, teljességre törekvést, beilleszkedést, kommunikációs készséget, előadókészséget, reális önértékelést, kritikai érzéket és a kritika elviselését, az önálló tervezést, kreativitást, problémamegoldást, kompromisszumkeresést, önbizalmat, felelősségérzetet, a másság elfogadását, mások munkájának megbecsülését, véleményalkotást, együttműködést és vitakultúrát. Ezeken kívül a kooperatív tanulás felzárkózási lehetőséget nyújtott. A tanulók nyíltabbak, nyitottabbak, kiegyensúlyozottabbak, vidámabbak lettek. Pozitívan befolyásolta a társas kapcsolatokat és a felkészítést a későbbi munkatársi viszonyra.

Egy részletesebb szülői véleményt idézek:

"Jónak tartom a módszert, sok szempontból hasznosnak. Több eleme a következő évek során fogja megkönnyíteni a gyerekek munkáját. A csoportmunka során a gyerekek megtanulták, hogyan segítsenek egymásnak, hogyan lehet a feladatokat megosztva team-munkát végezni, hogy csapatban dolgozva ne csak a saját érdeküket nézzék, hanem a csapat eredménye a fontos. Így önzetlenséget, a másikkal való törődés fontosságát tanulták meg. Természetessé vált számukra, hogy a gyengébb társnak segíteniük kell. Az anyag feldolgozása során sokszor kellett beszámolót tartaniuk. Ez egyrészt a kommunikációs készségüket fejlesztette, megtanultak "beszélni", egy adott témáról önállóan, összefüggően szólni. Ennek a felső tagozathoz közeledve egyre inkább megnő a jelentősége. Másrészt megtanulták, hogy figyelmesen meg kell hallgatni a másikat. A közös értékelések során pedig azt tanulták meg, hogy reálisan értékeljék mind a saját, mind társaik teljesítményét. Voltak olyan esetek is, hogy a gyerekeknek kellett feladatokat kitalálniuk társaik számára. Ez azt jelentette, hogy a megszerzett tudást kreatívan kellett alkalmazniuk. Nekem nagyon tetszett, ahogy Richárd ilyenkor készült. Kitalálta a feladatokat, leírta a füzetébe, majd minden feladat után más színnel odaírta a megoldást is. Szabályos "óravázlatot" készített. Ezzel annak az alapjait sajátította el, hogy munkáját előrelátóan tervezze meg."

A tanulók a következőket mondták:

"Az egész úgy kezdődött, hogy mikor még nagycsoportos óvodás voltam, a nyári szünet vége felé kaptam egy levelet. A tanár nénim küldte nekem. Én még nem is ismertem őt, s ő se ismert engem. Sose láttuk még egymást, de éppen ezért írta nekem ezt a levelet. Persze nem azért, mert azt várta tőlem, hogy írjak vissza neki egy másikat, hanem azért, hogy felbátorítson egy kicsit. Ezt a levelet nagyon szépen írta meg. Még rajzolt is hozzá. Külön egy papírra még egy mackót is készített, hogy évnyitón azzal jelenjek meg az iskolában s ennek segítségével megtalálom az osztálytársaimat. A levelet befejezésül úgy írta alá, hogy Bucimaci. Mikor az első nap beléptem az osztályba, nagyot csalódtam, hogy igazából ő nem is az. Aztán egy-két hónap elteltével megismertem őt, és épp olyan jó volt a szíve, mint Bucimacinak. Nagyon sokat törődött velünk, sőt még a csoportmunkát is ő találta ki nekünk. Csoportban ültünk s így nagyon sok mindent megtanultunk egymástól a közös munka során, mint például: titoktartást, megértést, felelősséget, bátorságot, szép előadást, vállalkozást, segítségkérést, segítségnyújtást, elfogadást, adást, együttműködést, vidámságot, összetartozást, önállóságot és könnyebben tudunk barátkozni. Számomra ez nagyon sokat jelent. Nagyon örülök annak, hogy pont én ebbe az iskolába, ebbe az osztályba kerülhettem."

"Mi az osztályunkban első osztálytól kezdve csoportokban ülünk. Én nagyon szeretem ezt az ülésformát, mert megtanultunk együtt dolgozni. Sok mindent megismertünk a másik gyerekekről és megtudtuk, hogy milyen ízlésük van. Bátrabbak lettünk, többször ki mertünk állni szerepelni. Megtanultunk alkalmazkodni és tiszteletben tartani mások döntését. A csoportban biztonságban érezzük magunkat. Ez a négy-öt gyerekből álló hét kis csapat mindegyik olyan, mint egy nagy család. Mindenki mindenkinek segít, és a segítséget el is fogadjuk. Új barátokat szereztünk. Számomra ezeket jelenti egy csoport. Bár jövőre ötödikesek leszünk és kettesével fogunk ülni, mégis szép emlék marad a csoportban ülés."

"Szerintem a csoportban könnyebb a munka. Először, amikor elsőben beléptem az osztályba, furcsának találtam, hogy a padok négyesével állnak, de később rájöttem, hogy így vidámabb a feladatmegoldás, jobban együttműködünk, összetartunk. Jobban megismerjük önmagunkat, a másikat és hamarabb leszünk önállók. Most, hogy így negyedikes szemmel nézem a dolgot, úgy érzem, felelősséggel tartozunk a másikért. Ha segítségre szorul valaki, akkor segítünk rajta, ha bajban van, megvédjük, mint egy igaz barát. Így csoportban nagyobb lesz az önbizalmunk, bátorságunk és többre vállalkozunk, mint egy normál tanuló. Szorgalmasabbak vagyunk, több előadást tartunk társainknak. Szerintem ezek miatt az érvek miatt jobb a csoportmunka."

A kooperatív csoportmunkában a tanulók ezeket a normákat, készségeket, képességeket átéléssel, tapasztalat és tevékenység alapján sajátítják el. A felelősség nemcsak az általános és középiskolai tanárokat terheli az említettek kibontásában, hanem a tanító és tanárképzéssel foglalkozó szakembereket is, mivel ha ők nem készítik fel hallgatóikat a kooperatív módszerek elsajátítására, akkor a képzésből kikerült pedagógusok továbbra is csak hagyományos módon lesznek képesek tanítani. A kooperatív tanulás módszerei alkalmanként is felhasználhatók a hagyományos oktatási keretben egy-egy téma vagy projekt feldolgozására. Ez a nevelés szempontjából azonban nem kellően hatásos (mint tapasztalhatjuk), és csak felszínes eredményt nyújthat, különösen ha egyoldalúan tananyagcentrikus. A kooperatív módszerek akkor mutatkoznak eredményesebbnek, ha egy program vagy folyamat keretében valósulnak meg. Ilyen program a HKT, amely a magyar oktatási viszonyokhoz igazodva kidolgozott tantervvel rendelkezik és hatékonyan működhet az 1-6 osztályos tanulók esetében. Az együttműködő tanulásra épülnek egyéb alternatív programok is (pl. Freinet, Jena Plan stb.). Ezért fontos lenne, hogy az alternatív programokkal és a tanítási módszerekkel foglalkozó szakemberek nagyobb hangsúlyt fektessenek a kooperatív tanulási forma megismertetésére anélkül, hogy valamelyik alternatív programot elfogultan kezelnék. Ez sokszínűséget és fejlődést hozhatna a pedagógiában, ugyanakkor választási lehetőséget jelent a hallgatóknak. "Csak az együttélésben megvalósuló neveléssel tartható fenn a világ."^[9] Vastagh Zoltán elsőként alkalmazta a tanárképzésben az együttműködésre alapozott tanulás megtanulását. Az általa elindított tanárképzési rendszerben a hallgatók személyiségfejlesztő tréningek keretében átélés alapján ismerkedhetnek meg a csoportképzés, együttműködés módszereivel, játékokkal. Ezzel párhuzamosan az együttműködéshez szükséges személyiségfejlesztés is folyik. Ez a munka akkor lenne eredményesebb, ha a hallgatók tanítási gyakorlataik során is tapasztathatnák, megfigyelhetnék, hogy az iskolában a gyerekek között ezt hogyan valósíthatják meg a pedagógusok. Vastagh Zoltán erről is ír. "A pedagógusképzés teljes rendszerében minőségi változáshoz, jól kirajzolódó szakmai többlethez vezethet a kooperatív, kiscsoportos tanulás megismertetése és metodikájának fokozatos elsajátíttatása. Már a pedagógusképző intézményekben (különböző elméleti, metodikai előtanulmányok után) lehetőséget kell adni a fiataloknak arra, hogy megismerjék az önirányító kiscsoportos oktatás eddigi eredményeit, majd arra is, hogy betekintsenek a kooperatív tanulás műhelyébe, az arra vállalkozók pedig mielőbb részt vehessenek sajátélményű felkészítő tanfolyamokon."^[10]

Részlet egy kidolgozott képzési programból:

A képzés teljesítésének a tartalmi követelményei

1. Ismerjék a hallgatók a kooperatív tanulás lényeges alapelemeit:
   - a tanulók közötti pozitív kölcsönös függés fejlesztő hatásait,
   - a tanulók közötti közvetlen interakciók működését,
   - az interperszonális viszonyok szerepét.
   
   
2. Ismerjék a kooperatív csoportmunkában kialakuló készségeket, magatartásformákat és ezek fejlesztési lehetőségeit.
   
   
3. Ismerjék a kooperatív tanulás feltételeit:
   - tudatosítást,
   - a csoportok kialakítását,
   - a térrendezést, az idő tervezését,
   - a feladatrendszert, a kooperatív csoportmunka fázisait,
   - az értékelési eljárásokat, a szabályok alkalmazását,
   - a kooperatív visszajelzésrendszer módszereit.
   
   
4. Ismerjék a folyamatszabályozás és megfigyelés tartalmait és módszereit.
   
   
5. Ismerjék a kooperativitás iskolai gyakorlatban történő megvalósításának lehetőségeit és előnyeit, összefüggését a tantervi célokkal, tartalmakkal, pedagógiai programokkal.
   
   
6. Tudjanak a kooperatív tanulásra tervezett óratervezetet és projektet készíteni.
   
   
7. Ismerjenek személyiségfejlesztő játékokat a társas készségek, a kommunikáció, az együttműködés és a konfliktuskezelés területeiről.
   
   
8. Sajátítsák el a személyiségközpontú módszertani kultúrát.^[11]

A fent említettek megvalósítása rajtunk pedagógusokon, a mi együttműködésünkön múlik. Ez a munkálkodás azonban más tanárszerepet, más tanulási teret és más tanár-diák viszonyt is igényel.