Meglepő lehet a cím kérdésfeltevése: tanárokat képez-e a tanárképző főiskola? Hiszen mindennapjainkban úgy éljük meg, hogy az orvosegyetem orvosokat, a jogi jogászokat, a műszaki egyetemek és főiskolák mérnököket, a tanárképző főiskola pedig tanárokat képez.
1995 októbere óta dolgozom a szombathelyi főiskolán, ahol többek között oktatástechnológia gyakorlatokat vezetek. A tantárgy jellege, a kiscsoportos foglalkozások, az egyéni gyakorlási feladatok lehetőséget biztosítottak a hallgatókkal való beszélgetésre. Mivel oktatástechnológiát harmadévben tanulnak a diákok, már körvonalazódtak bennük a pályával, jövendő munkájukkal kapcsolatos elképzeléseik. Ennek alapján olyan kép volt bennem kialakulóban, hogy míg a tanárképző főiskolák létrehozásakor és az azt követő évtizedekben természetes volt, hogy az ide jelentkező hallgatók tanárok akarnak lenni, mára a helyzet gyökeresen megváltozott.
A rendszerváltozás óta a munkaerőpiac jelentősen módosult. Egyes pályák presztízse magasabbra emelkedett, másoké alacsonyabb lett. A folyamatosan megjelenő híradások és statisztikák arról tájékoztatnak, hogy a munkanélküliség réme a képzetlenebb társadalmi csoportokat fenyegeti leginkább. Így az iskolázottabb szülők még inkább szeretnék felsőfokú végzettséghez juttatni gyermekeiket. Ehhez sok esetben haladékot biztosít az egy-egy főiskolán vagy egyetemen eltöltött idő. A tanári pályára korábban is jellemző volt a túlképzés, és a felsőoktatás '90-es évek közepén lezajlott expanziója a hallgatói létszámok további emelkedését eredményezte a tanárképző főiskolán is. Ugyanakkor a magyarországi demográfiai változások (a gyermekek létszámának csökkenése) nehezítik a tanári pályán való elhelyezkedést. A tanári foglalkozások esetében is érvényesül a kereslet-kínálat törvényszerűsége. Bizonyos szakokon - mint például idegen nyelvek és számítástechnika - még hiány van. Mivel ezek iránt nagyobb a kereslet a munkaerőpiacon a tanári pályán kívül is, megnőtt a presztízsük a többi szakkal összehasonlítva.
Az említett problémák, és a közvetlen munkavégzésem során felmerült kérdések arra ösztönöztek, hogy a főiskola keretén belül megvizsgáljam, valóban tanárokat képez-e a tanárképző főiskola.
A teljes körű felmérés alanyai a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolára az 1999/2000. tanévben felvett elsőéves hallgatók voltak, akiket önkitöltős kérdőívvel kerestünk meg. A válaszokat név nélkül kértük. A visszaérkezett kérdőívek aránya jónak mondható, az elsőévesek 82 százaléka töltötte ki azokat. A kérdőívben összesen 16 kérdés szerepelt.
Úgy gondoltuk, hogy a felvett hallgatók társadalmi származása (szülők, nagyszülők iskolai végzettsége), neme, lakóhelye, tanulmányi átlaga összefüggésben van a választott szakkal és a főiskola választásával is. Fő kérdésfeltevésünk az volt, hogy az intézményben megszerzett diplomával milyen munkakör betöltését szeretnék elérni a hallgatók, és ez pedagógus pályához kapcsolható vagy sem. Megvizsgáltuk, hogy a főiskola választása határozott cél vagy kényszerválasztás volt-e a jelentkezéskor. Ezekből kiderült, hogy milyen arányban vannak a főiskolán azok a hallgatók, akik a főiskolára jelentkezéssel a tanári pályát választották. A továbbiakban azt vettük nagyító alá, hogy kik választották a tanári pályát az elsőéves populáción belül, mitől függ a tanári pálya választása. Külön hangsúlyt fordítottunk a tanári pálya és a szak választása közötti összefüggésekre. Feltételeztük ugyanis, hogy mivel a kereslet-kínálati rendszerben egyes szakoknak jobb konvertálási lehetőségeik vannak, ez befolyásolja a tanári pálya választásának szándékát is. A jelentkezés motivációinak feltérképezéséhez arra kértük a hallgatókat, hogy értékeljék az általunk megadott szempontokat aszerint, hogy milyen mértékben játszottak szerepet döntésükben, és mikor született meg a döntés a főiskolára jelentkezésről. Ebből következtethettünk arra, hogy a motivációs bázis vajon milyen mértékben irányítja őket a tanári pályára. Az utolsó nagy kérdéskör már a tanári pályára vonatkozott. Kíváncsiak voltunk arra, hogy milyen kép él a hallgatókban a tanári pályáról, és ez a kép mennyire felel meg a realitásoknak. Ez összefügg ugyanis azzal, hogy a tanári pályát választó hallgatók szándéka és a majdani megvalósulás között mekkora lesz a különbség. Ha nem reális elképzelésekkel és tervekkel indulnak tanulmányaik megkezdésekor, akkor bizonytalanabb a megvalósulás is. Először rangsor felállítását kértük a válaszadóktól azzal kapcsolatban, hogy a megadott szempontokból mit és milyen mértékben tartanak vonzónak a választott pályán. Ezek után a pedagógus pálya presztízsét vizsgáltuk más értelmiségi pályákhoz viszonyítva, végül pedig azt szerettük volna megtudni, hogy mit gondolnak a pedagógusok számára fontos tulajdonságokról. Vajon a tanár személyiségét tartják fontosabbnak, vagy megfogalmazódnak a professzionalizmus, az elsajátítható szakma igényének az elemei is?
A legérdekesebb kérdés számunkra, hogy a hallgatók a tanári pálya választása miatt jelentkeztek-e a főiskolára. A kérdőíven három lehetőséget biztosítottunk annak megválaszolására, hogy a főiskolán megszerzett diplomától milyen munkakör betöltésének a lehetőségét várják a hallgatók. A válaszokat négy kategóriába soroltuk. Az elsőbe az általános iskolai, óvodai, középiskolai, zenetanári és nyelvtanári lehetőségek tartoztak, egyszóval a tipikus pedagógus munkakörök. A második kategóriába a művészeti szakokra tekintettel a művésznek készülők, a harmadikba pedig a nem tanár, nem művész pályát választó hallgatók kerültek. A negyedik csoportba a közművelődési pályákat soroltuk, mivel a főiskolán a tanár szakok mellett könyvtáros és közművelődési szakembereket is képeznek. (Ezek a szakok általában egy tanári szakkal párosulnak, vagy ha nem, akkor is a hallgatók képzést kapnak pedagógiai tárgyakból. Az elmúlt tanévig elenyésző volt azoknak a végzett diákoknak a száma, akik nem tanári oklevéllel hagyták el az intézményt.) A pályaválasztásra vonatkozó adatokat az alábbi táblázatból olvashatjuk le.
Hogy a pályaválasztási szándékokról még pontosabb képünk legyen, feltettük az elsőéveseknek azt a kérdést is, hogy vajon van-e olyan intézmény és pálya, ahova szívesebben jelentkeztek volna vagy ténylegesen jelentkeztek is.
A kérdésre a hallgatók 44 százaléka igennel válaszolt. További érdeklődésünkre - hogy az az intézmény, ahol szívesebben folytatná a tanulmányait, tanárokat képez-e vagy sem - világossá vált, hogy túlnyomó többségben nem egy másik pedagógusképzési formát választottak, hanem hosszabb képzési idejű, jobb fizetési és megbecsültségi kondíciókkal rendelkező pályát kívántak választani. Számukra tehát a főiskolai lét kényszerválasztás volt. Ők alkotják az elsőéves hallgatók 32 százalékát.
Összegezve a válaszokat azt tapasztaltuk, hogy az elsőévesek 19 százaléka tanulmányai megkezdésekor még nem választott pályát, sem tanárit, sem mást. A főiskolát kényszerből választókkal együtt az elsőévesek több, mint fele nem a tanári pálya választása miatt érkezett a főiskolára. A diákok 48 százaléka nyilatkozott úgy tanulmányai megkezdésekor, hogy pedagógus akar lenni.
A továbbiakban azokat a hallgatókat vizsgáltuk meg részletesen, akik a tanári pálya vonzásában döntöttek a főiskolai tanulmányok mellett.
A tanári pályát választók 76 százaléka lány. Összehasonlításként Nagy Mária[1] 1998-as tanulmányának adatai: az OECD tagországokban 64, hazánkban az aktív pedagógusoknak 84 százaléka nő. Világszerte elnőiesedett pályáról van szó, ami részben annak köszönhető, hogy a munkaidő, a szünetek jól összeegyeztethetők a nők családi és háztartási tevékenységeivel. Másrészt a pálya alacsony jövedelmi viszonyai nem biztosítanak jó lehetőséget a férfiak - mint hagyományos családfenntartók - számára az anyagi biztonság megteremtéséhez.
Szintén általános jelenség, hogy a tanári pálya rekrutációs bázisát az alacsonyabb iskolázottságú rétegek gyermekei alkotják. A pedagógus pálya az egyik első lépcsőfok az első generációs értelmiségivé váláshoz. Az elsőévesek között az általános iskolát végzett anyák gyermekeinek 75 százaléka nyilatkozott úgy, hogy tanár szeretne lenni, míg az egyetemet végzett anyák gyermekeinek mindössze 28 százaléka választotta ezt a pályát a főiskolára való jelentkezéskor.
Bár ekkora eltérések nincsenek, de a település jellegével is hasonló összefüggést mutat a tanári pálya választása. A település jellegét a lélekszám alapján határoztuk meg és osztottuk öt kategóriába. A legkisebb az 5 ezer fő alatti, a legnagyobb a 100 ezer fő feletti települések csoportja. A falvakból és a vidéki városokból felvetteknek általában 60 százaléka választotta a főiskolával együtt a tanári pályát, a nagyvárosokból érkezetteknek pedig 50 százaléka.
Már említettük, hogy a főiskolán megszerzett diploma más-más konvertálási lehetőségeket jelent a munkaerőpiacon, ezért megvizsgáltuk a választott szak és a tanári pálya választásának az összefüggését is. Főiskolánkon több, mint 100 szakpár választható. Arra törekedtünk, hogy viszonylag kis számú kategóriát alakítsunk ki ezek számára, ugyanakkor a csoportok biztosítsák minden képzési forma besorolási lehetőségét.
A tanári pályán belül vannak keresettebb szakok (pl. idegen nyelv, számítástechnika), amivel könnyebb állást találni. A foglalkoztatási szerkezetben másutt is jól hasznosítható szakokon a hallgatók kisebb mértékben választották a tanári pályát, mint a szűkebb lehetőségeket biztosító szakok esetében.
A humán szakok jobb hasznosítási feltételeit Treimannak a foglakozások presztízséről szóló elmélete magyarázza, miszerint a humán végzettség mindig magasabb értékű mint a speciális ismeret, mert az összefüggések felismeréséhez, az emberi kapcsolatok rendszerének áttekintéséhez jobb feltételeket biztosít a személyiségbe épülve.[2]
Összességében tehát a tanári pályát még ma is jellemzően az alacsonyabb iskolázottságú és kistelepülésen élő rétegek gyermekei preferálják, és az adott szakkal is szoros összefüggést mutat a pedagógus pálya választása.
A továbbiakban arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen megvalósulási esélyei vannak a deklaráltan tanári pályát választó hallgatók terveinek. Ehhez először a motivációs bázist, majd a választott pálya vonzó jellemzőit, a pálya presztízsét és a tanári szerepekről kialakult képet vizsgáltuk.
Motivációként összesen hatot jelöltünk meg az intézményválasztással kapcsolatban, és ennek értékelését kértük a hallgatóktól. Ők a leginkább meghatározónak a saját választást ítélték, majd a szaktárgy iránti érdeklődés következett a sorban. A harmadik a tanulmányi eredmény, a negyedik a szülői javaslat, aztán a környezetből származó példa és végül a tanári javaslat.
A tanári pályát választók minden más szakmától eltérően olyan speciális helyzetben vannak, hogy az általuk választott tevékenységet és a hozzá kapcsolódó szerepeket kora gyermekkoruktól kezdődően megfigyelhetik az iskolában. Ennek ellenére a motiváló tényezők között csak 13 százalékban szerepelt meghatározó minősítéssel a példa. Ugyancsak meglepő a tanári javaslat hiánya. Ellentmond viszont ezeknek a tény, hogy a szaktárgy iránti érdeklődés (amely olyan magas arányban szerepel a választás indokaként) sok esetben mintaként nem szolgáló és a tanári pályát a megkérdezettnek nem is javasló tanárok mellett fejlődött ki.
A választott pálya vonzó tulajdonságaihoz rangsort kértünk a hallgatóktól nyolc általunk megadott szempont alapján. Kereszttáblázatban áttekintettük, hogy a tanári pályával kapcsolatosan mit tartanak a legvonzóbbnak vagy legkevésbé vonzónak a diákok. Nagy Mária már említett írásában Lortie tanárokról szóló vizsgálata alapján a tanári pálya jutalmait három kategóriába osztotta. A hallgatók által felállított rangsorban zárójelben itt is megemlítjük ezeket a kategóriákat.
Az elsődleges a tevékenység (mint pszichikai jutalom), majd a munkaidőbeosztás következik (másodlagos jutalom). A harmadik a rangsorban az elhelyezkedési lehetőség, majd az egyéb szempontok következnek. Az ötödik helyen a társadalmi megbecsültség, a hatodikon a fizetés áll (mint külső jutalom), végül pedig az előrejutási lehetőségek. A társadalmi elismertség és a jövedelem a pálya kevésbé vonzó tulajdonságai között szerepelnek, a végzendő tevékenység pedig a legfontosabb. Ebben a pálya hivatás jellege tükröződik. A gyakorló pedagógusok között végzett felmérések között is elsődleges jelentőségű a pszichikai jutalom, ugyanakkor a társadalmi megbecsültség hiánya a jövedelmi viszonyokkal együtt a pályaelhagyás leggyakoribb oka.
A jövedelmi viszonyok és a társadalmi elismertség mellett még két tényező (az elhelyezkedési lehetőségek és az önálló munka lehetősége) alapján azt kértük a hallgatóktól, hogy rangsoroljanak hat értelmiségi pályát, köztük a tanárit is. Az alábbi táblázatból kitűnik, hogy majdnem minden helyen az utolsó a pedagógus pálya.
a kiválótól a rossz felé haladva (1-től 6-ig)
Igaz, hogy ez nem egyedül a magyar társadalom sajátja, hiszen nemzetközi presztízsvizsgálatok alapján is a pedagógust az értelmiségi pályák között a kis presztízzsel rendelkezők között tartják számon.[3] Ennek okai között a rövidebb ideig tartó képzést, az elnőiesedést, a tömegessé válást szokták említeni. Az előzőkhöz hozzájárul az is, hogy a képzési rendszer nem követi érzékenyen a munkaerőpiac kereslet- kínálati változásait.
A tanári tulajdonságokkal és szerepekkel kapcsolatban hagyományosan olyan kép él, amelyben a személyiség dominál. Ez azt jelenti, hogy sokkal inkább fontosak a pedagógiai helyzetek megoldásában a tanár személyiségjegyei, saját intuíciói, rátermettsége, mint a racionális, tudományos szakmai ismeretek és technikák. Kíváncsiak voltunk arra, változott-e a hallgatók tanári szerepfelfogása az utóbbi időben, hogy akik tanári pályára készülnek, ma is úgy gondolkodnak-e a szakmáról, mint ahogy azt a korábbi évtizedekben tapasztaltuk.
A kérdőíven öt nyitott válaszadási lehetőséget kapott minden hallgató a szerinte legfontosabbnak tartott tanári tulajdonságok megfogalmazására. A válaszokat ezután hét kategóriába soroltuk. Az egyes kategóriák két fő csoportba sorolhatók: a személyiséget jellemző tulajdonságok és a pedagógus tevékenységéhez közvetlenül kapcsolódó tulajdonságok. A zárójelben lévő számok az említések gyakoriságát mutatják.
- a személyiséget jellemző tulajdonságok
- érzelmi, akarati tulajdonságok (40)
(türelem, nyugalom, önbizalom)
- erkölcsi tulajdonságok (20)
(hűség, megbízhatóság, lelkiismeret)
- egyéb (13)
(egészség, ápoltság) - a műveltségre vonatkozó tulajdonságok (29)
(intelligens, felkészült, nagy tudású) - a tanári tevékenységek során közvetlenül megnyilvánuló tulajdonságok
- a diákokkal való kapcsolatban, iskolán kívüli kapcsolatrendszerben (30)
(alkalmazkodó, elnéző, barátságos, készséges)
- az ismeretátadásban meghatározó (10)
(meggyőző, kifejezőkészség, magyarázni tudás) - sztereotípiák (14)
(érzék a gyerekekhez, jó pedagógus, tanítási készség)
Valóban, a tanárképző főiskola választása ma már nem jelenti egyben a tanári pálya választását is. Nagyon sok esetben az intézmény a diplomához jutás esélyét vagy kényszerválasztást jelent magasabb presztízsű intézmények helyett. Az elsőéves hallgatóknak meglehetősen magas aránya, majdnem húsz százaléka még nem döntött egyetlen foglalkozás mellett sem, de diplomássá szeretne válni, amihez ezt az utat választotta. Magas (32 százalék) azoknak az aránya is, akik más intézményben szívesebben tanultak volna, de különböző okok következtében erre nem volt lehetőségük. Maradt hát a megkérdezetteknek kevesebb, mint fele, akikről mint leendő tanárokról gondolkodhatunk. A tervek megvalósulási esélyeit azonban rontja néhány tényező. A megkérdezettekben meglehetősen bizonytalan kép él a pedagógusról. Vizsgálataink alapján arra következtethetünk, hogy kevés minta rögzült a hallgatókban. A pedagógus fontosnak tartott tulajdonságai meglehetősen általános formában jelentek meg tudatukban. A pálya alacsony presztízse, a kedvezőtlen jövedelmi viszonyok, a társadalmi elismertség hiánya mind riasztóak lehetnek a tényleges munkába lépéskor.
Hogy megtudjuk, milyen arányú lesz ez a megvalósulás, hogy megismerjük a főiskola pályaszocializációs hatását, ahhoz a jelen minta követéses vizsgálatát tervezzük. A tanulmányok utolsó időszakában megválaszolható lehet az a kérdés is, hogy a képzés ideje alatt miként változott a diákok elképzelése a pályáról, mennyire látják valóságosan a velük szemben támasztott elvárásokat. Ekkor már biztosabban nyilatkozhatunk arról, hogy tanárokat képez-e a tanárképző főiskola.
- Andor Mihály: Az esélyek újratermelődése. In: Educatio, 1998/3. sz., 419-
435. o.
- Blaskó Zsuzsa: Kulturális tőke és társadalmi mobilitás. In: Szociológiai Szemle,
1999/1. sz., 69-96. o.
- Boreczky Ágnes: Egy letűnt világ árnyai. In: Új Pedagógiai Szemle, 1993/10.
sz.,
47-53. o.
- Fényes Hajnalka - Verdes Emese: Döntés preferálással: Felvételi vizsgák
a felsőoktatásban 1967 és 1989 között Magyarországon. In: Szociológiai Szemle,
1999/2. sz., 58-76. o.
- Horváth Attila: Orvosok - pedagógusok. In: Valóság, 1986/4. sz.
- Kuczi Tibor: A pedagógusszerep néhány szociológiai jellemzője. In: Valóság,
1984/6. sz.
- Lannert Judit: Pályaorientációk. In: Educatio, 1998/3. sz., 436-444. o.
- Máronfi György: Pályaválasztás és munkaerőpiac. In: Educatio, 1998/4. sz.,
454-469. o.
- Róbert Péter: Egyenlőtlen esélyek az iskolai képzésben. In: Szociológiai Szemle,
1991/1. sz., 59-83. o.
- Szabó Ildikó: Tanárok szakma- és szerepfelfogása a kilencvenes években. In:
Tanári pálya és életkörülmények: 1996-97. (Szerk.: Nagy Mária), OKKER,
Budapest, 1998. 145-176. o.
- Tanárképzésünk megújítása. (Tanulmánykötet - A felsőoktatás fejlesztését szolgáló kutatások) (Szerk.: S. Faragó Magdolna), FKI, Budapest, 1993., 224 o.