Az egészség minden korban hangsúlyos kérdés. Elmondható, hogy csak akkor kezdünk foglalkozni az egészség érték mivoltával, amikor már baj van, ha már valódi betegségben szenvedünk. Éppen ezért a prevencióra nagy szükség van, még nagyobb szerephez kell juttatni a gyerekek, fiatalok egészségképének formálásában.
A felelősség súlya a család, a környezet, a társadalom, a médiumok mellett a pedagógusok vállát is nyomja. Nem mindegy tehát, hogy ők hogyan viszonyulnak az egészség kérdéséhez, milyen tudással és cselekvési mintával rendelkeznek az egészség értékének átadására. A pedagógus ugyanis ha akarja, ha nem, modell a gyerekek számára.
Vizsgálatomat az 1998/99-es tanévben pedagógusjelöltek körében végeztem, azzal a céllal, hogy feltérképezzem, hogyan vélekednek a hallgatók az egészségről, mit tesznek és mit nem tesznek megőrzéséért. Az általam összeállított kérdőív kitöltésére, mely természetesen anonim volt, 150 hallgató vállalkozott. A feldolgozás során ebből 137 volt értékelhető.
A hallgatók szociokulturális hátterét vizsgálva megállapítható, hogy többségükben 2 szülő 2 gyermek összetételű családban nőttek fel (64,2%), háromgyerekes családban élt 22,6%, egyke volt 8,9%, háromnál több testvére volt 4,3%-nak.
A szülők iskolai végzettségét tekintve az érettségit jelölte meg a megkérdezettek több, mint fele, a felsőfokú végzettség alig negyedénél (23,6%) jelent meg. Ehhez hasonló arányt képviseltek a szakmunkás végzettségű szülők (29,9%) gyerekei is.
Arra a kérdésre, mely a család jövedelmi helyzetére, a megélhetésre vonatkozott, a legtöbben az elfogadható kitételt jelölték meg (64,9%). A két szélsőséget - nagyon jó, illetve kilátástalan - csak 2-2 fő választotta.
A hallgatók a tanév idejére vonatkozó lakáshelyzetének a vizsgálatakor látható volt, hogy a válaszolók ugyanolyan arányban éltek kollégiumban, albérletben, s kis hányaduk volt csak bejáró.
A soproni helyzetet ismerve az albérlet ára borsos, így feltételezhető, hogy a szülők nem kis anyagi áldozatot vállalnak gyermekük taníttatásáért.
Az egészség fogalmának meghatározásakor legtöbben (66,4%) a test és lélek jólléti állapotára gondoltak, míg a WHO megfogalmazását, mely az egészséget a test, a lélek és a szociális jóllét hármas egységeként jelöli, csupán 13,1%-ban írták.
A szociális jóllét állapotát talán természetesnek vélik a megkérdezettek, hisz a legtöbben az anyagi helyzet megítélésnél is az 'elfogadható' kitételt húzták alá.
A felmérésből a válaszok alapján az is kiderült, hogy a hallgatók többsége fontosnak tartja a napirendet, az ebédet és a meleg ételt részesítik előnyben.
A "mikor kel fel reggelente" kérdésre a legtöbben az "általában minden nap ugyanakkor" lehetőséget választották, mely egyfajta rendszerességre utal. Elgondolkodtató azonban, hogy csupán 30,6% ébred frissen. A többiek fáradtan, fejfájósan, nyűgösen, kedvetlenül ébrednek A napirend, az "ugyanakkor kelek fel" válaszok és a fáradtan ébredés aránya azonban némi ellentmondást sugall. Bár a napirend rendszerességet jelölő fogalom, az utóbbi kitételek egyfajta kiegyensúlyozatlanságot sejtetnek az életmódban. Ennek okait a továbbiakban nem kutattam.
A válaszadók közül rendszeresen sportol 21,1%, alkalomszerűen 32,1%, 46% viszont egyáltalán nem. Ez az arány majdnem egyenlő a sportolók és nem sportolók között, mely nem mondható túlságosan jó aránynak.
A külső megjelenéssel kapcsolatos kérdésre 40% nyilatkozott úgy, hogy elégedett önmagával, 11% változtatna, de nem tudja hogyan, a többieknek tervei vannak a változtatásra (testsúly, fittség és megjelenés).
Érdekes összevetni a terveket és a sportolás eredményeit. A hallgatók majdnem fele nem sportol, s közel ugyanennyien szeretnének változtatni önmagukon. A kettő pedig összefügg, hisz a tervek, a testsúly-fittség-megjelenés edzéssel alakítható lenne. De valójában tesznek-e ezért valamit önmaguk is?
Általában az volt a jellemző, hogy a hallgatók napi fél, ill. 1-2 órát fordítanak magukra. Ezt mindenki fontosnak tartotta, hisz a "nincs idő önmagammal foglalkozni" lehetőséget senki sem jelölte meg.
A szabadidő eltöltésének vizsgálatakor a kulturális programokat és a kirándulást részesítették előnyben a legtöbben.
A következő kérdéscsoport a dohányzással foglalkozott.
A kitöltők több, mint fele nyilatkozott úgy, hogy nem dohányzik. A dohányzók közül a napi 5-10 szálat elszívók voltak a legtöbben (23 fő). Kíváncsi voltam arra is, hogy általában mikor gyújt rá a dohányos. A legnagyobb arányban a társaság volt a motiváló erő.
Az alkohol fogyasztásának felmérésekor egyenlő arányban oszlott el az igen, a nem és az alkalmanként válasz.
Az igennel válaszolók körében a legnépszerűbb volt a bor, ezután következett a rangsorban a tömény szesz, majd végül a sör. Itt is szerettem volna mélyebbre látni, ezért feltettem a "mikor fogyaszt alkoholt" kérdést is. A legtöbben ebben az esetben is a "ha társaságban vagyok" választ húzták alá.
Megállapítható tehát, hogy a megkérdezettek túlnyomó többségénél a társaság elősegíti a cigaretta és az alkohol fogyasztását. Talán a borfogyasztás népszerűsége a tájjellegből is adódhat, hisz bortermő vidék vagyunk, sok a borozó, mely lehetőséget teremt a közös összejövetelekre. Megnyugtató volt viszont, hogy a bánat, az egyedüllét senkit sem késztet arra, hogy a pohárhoz nyúljon.
Napjainkban a kábítószer- fogyasztás mértéke is egyre nagyobb méreteket ölt, nem kímélve a gyermekeket sem. A fiatalok körében népszerűvé váltak a legkülönfélébb drogok, melyek beszerzése ma már nem ütközik különösebb akadályokba.
A következőkben a hallgatók droghoz való viszonyát próbáltam feltérképezni. A kitöltők közül a legtöbben arra kérdésre, hogy próbált-e már kábítószert ill. kipróbálná-e, nemmel vagy határozott elutasítással válaszoltak. 15% viszont már találkozott valamilyen kábítószerrel. Így látható, hogy a drog a főiskolás hallgatók körében sem ismeretlen.
Az utolsó kérdés során a főiskolás korosztály egészségi állapotáról, az egészség kérdéséhez való hozzáállásáról kértem véleményalkotást. Sok érdekes választ kaptam, melyből kitűnt, hogy a legtöbben úgy ítélik meg, hogy ennek a korosztálynak az egészségi állapota, egészséghez való hozzáállása nem túl jó.
Sokan vélték úgy, hogy ez a korosztály keveset mozog. Érdekes volt, hogy többen írták azt, hogy nem érdekli a főiskolásokat az egészségük, "átlagos egészségi állapot és hozzáállás" véleménnyel is viszonylag nagy számban szerepeltek. A "nem túl jó helyzet" kialakulásának okozójaként többen tették felelőssé a társadalmat. Az alkohol és a drog mint veszélyforrás nem került elő.
A kérdőív kiértékelése során több esetben igazolódni látszott, hogy a főiskolás hallgatók körében is szükség van az ismeretek sokoldalú közlésére, hogy valóban tudatosuljon az egészség értékmivolta. Ez segíthető a főiskolai évek alatt oly módon, hogy minél több információhoz, tudáshoz juttatjuk a jövendő pedagógusainkat a különféle tantárgyak segítségével, a lehetőségekhez mérten előadások, közös programok szervezésével.
A jövendő óvónőkről a felmérés tükrében kibontakozó kép nem túl kedvező. Korábban írtunk arról, hogy a pedagógus minta. Adataink arra figyelmeztetnek, hogy a képzés ideje alatt még vannak teendőink a témakör vonatkozásában is.
- Andorka Rudolf: Bevezetés a szociológiába. Osiris Kiadó, Budapest, 1996.
- Elekes Zsuzsanna: Magyarországi droghelyzet a kutatások tükrében. Országos
Alkohológiai Füzetek Sorozat 24. sz., Budapest, 1993.
- Losonczi Ágnes: Ártó-védő társadalom. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest, 1989.