A téma iránti érdeklődésemet alapvetően az a tapasztalat motiválta, hogy bár az óvoda a törvényi szabályozásban a közoktatási rendszer szerves része, a társadalom percepciójában a közoktatás rendszere jellemzően az iskolarendszer képében jelenik meg. A közoktatásról való diskurzust figyelve hamar feltűnik, hogy abban az óvodai nevelés vagy meg sem jelenik, vagy kevéssé hangsúlyozódik.

Ennél figyelemreméltóbb azonban az, hogy az intézményes nevelés és a társadalom közötti összefüggésekre koncentráló kutatók figyelmének fókuszában szintén az iskola intézménye áll, ugyancsak azt a látszatot keltve, mintha a közoktatás az általános iskolával kezdődne. Jelentőségéhez képest kevés publikáció foglalkozik az iskoláskor előtti nevelés társadalmi tényezőivel, ezért úgy gondoltam, hogy érdemes az összefüggéseket az óvoda vonatkozásában is több szempontból vizsgálni.

Az általam választott megközelítésmód legjellemzőbb sajátossága, hogy az óvodára mint a társadalmi kontroll egyik lehetséges intézményére tekint. Ebben a vonatkozásban az óvodai nevelés céljára és mibenlétére vonatkozó dokumentumok az aktuális társadalmi-kormányzati szándékok kifejeződéseiként értelmezhetők.

Az alábbi kérdésekre kerestem a választ:

1. A társadalomban zajló folyamatok hogyan csapódnak le az óvoda intézményében, kifejeződnek-e az óvoda célrendszerében?
   
   
2. Rejtetten vagy nyíltan jelennek-e meg a társadalom céljai, kívánalmai a kisdedóvási törvényekben?

A felvetett kérdések megválaszolásának alkalmas módszere lehet a tartalomelemzés. Az eredeti elképzelésem az volt, hogy az óvodára vonatkozó törvényi szabályozás egészének tartalomelemzését elvégzem, de hamar rá kellett jönnöm, hogy ez egy szakdolgozat keretében irreális és kivitelezhetetlen vállalkozás. Magának a módszernek a megtanulása - azon túl, hogy komoly feladat elé állított - abban erősített meg, hogy ha alapos munkát akarok végezni, akkor redukálnom kell a vizsgálandó dokumentumok számát és ezzel együtt természetesen az időintervallumot is. Egyrészt ennek köszönhető, hogy a 19. századon nem léptem túl, másrészt pedig annak, hogy a későbbiekben teljesen világossá vált számomra, hogy társadalomtörténeti szempontból is akkor lesz a munka egységes vonulatot tükröző, ha nem kapok bele a 20. századi történésekbe.

A dolgozat első részében az 1891-es kisdedóvási törvény megszületéséig vezető utat követtem nyomon. Kiinduló- és támpontokat ehhez neveléstörténeti és társadalomtörténeti munkákban, valamint eredeti forrásművekben kerestem.

Első lépésként arra igyekeztem választ keresni, hogy milyen társadalmi igény keltette életre Magyarországon az óvoda intézményét.

1828. június 1-jén Budán a Krisztinavárosban nyílt meg Magyarország első kisdedóvó intézete, amelyet Brunszvik Teréz grófnő alapított. Az óvoda megjelenését szűkebben vagy bővebben tárgyaló neveléstörténeti könyveket böngészve az olvasó számára nyilvánvalóvá válik, hogy a neveléstörténészek nem képviselnek egységes álláspontot annak a kérdésnek a megválaszolásában, hogy milyen okok játszottak elsődlegesen szerepet az első óvodák létrejöttében.

Valójában két, egymással ellentétes álláspont ragadható meg markánsan. Az egyik ezek közül valóságos társadalmi szükséglet kielégítéseként értelmezi a kisdedóvó intézetek megjelenését, a társadalmi szükséglet megfogalmazódását pedig egyértelműen a gazdasági fejlődésben bekövetkezett változásokra vezeti vissza (iparosodás, ennek következtében a nők termelésbe való bekapcsolódása és városiasodás).

A másik álláspont szerint nem beszélhetünk valóságos társadalmi szükségletről. Vág Ottótól idézem a következőket: "...Magyarországon az óvoda importjelenségnek tekinthető... Amikor Brunszvik Teréz magyar talajba ültette át az Angliából importált kisgyermekiskolákat, olyan intézményeket hozott létre, amelyeknek létfeltételei lényegében még hiányoztak."

Az óvoda intézményének megjelenését magyarázó érvelések tehát egymásnak ellentmondanak, ugyanakkor észre kell vennünk bennük azt a közös vonást, hogy az óvoda iránti társadalmi szükséglet kialakulását mindegyik szerző a gazdaság fejlettségével hozza összefüggésbe. Ennek hátterében az az értelmezési keret ismerhető fel, amely a polgári társadalom kialakulását a kapitalizmus kialakulásával azonosítja. Ez az értelmezési keret lehet a magyarázata az óvodák megjelenésével kapcsolatos kérdésfeltevés gazdasági alapú indoklásának, vagyis annak, hogy a kérdés így tulajdonképpen ez: a tárgyalt időszak gazdaságának jellemzői és fejlettsége indokolják-e vagy sem az új intézmény megjelenését?

Miután eddig eljutottam, egy társadalomtörténeti tanulmány (Péter László: Volt-e magyar társadalom a 19. században?) és az eredeti forrásművek tartalmának összevetése ráébresztettek egy olyan kísérlet lehetőségére, amellyel az óvodák megjelenése az eddigiektől eltérő módon magyarázható. Rájöttem, hogy a polgárosodás reformkori jelentéstartalmának segítségével az egész kérdés újragondolható.

A polgárosodás kifejezés a nyelvújítás korából származik, a civilizáció szó tükörfordításaként keletkezett, amely a reformkorban egyértelműen kulturális jelentést hordozott. (Nem véletlenül fordították a civilizációt más szóval pallérozódásnak valamiféle műveltségi szint elérése érdekében.)

Ebből a fogalmi keretből kiindulva értelmeztem a forrásművekben szereplő olyan adatokat, mint pl.:

• az óvodaalapítók gondolatait az új intézmény létrehozásának céljára vonatkozóan;
  
  
• az óvodaügyet pártoló tagságot;
  
  
• a működő óvodák társadalmi összetételét;
  
  
• a törvényi szabályozásra irányuló kérelemmel kapcsolatos helytartótanácsi reakciót.

Mivel az adatok és a társadalmi kontextus kongruenciát mutatott, megalapozottnak éreztem azt a következtetést, hogy a megjelenő óvodák Magyarországon nem koraszülött képződmények, hanem szervesen illeszkednek a polgárosodás folyamatába.

Ezek után az 1891. évi kisdedóvási törvény tartalomelemzését és annak eredményét mutattam be. Ennek megértéséhez szükséges legalább tömören szólni a módszertani kérdésekről.

• A tartalomelemzéshez információkat gyűjtöttem a vizsgálandó dokumentum-tartalmakról, valamint azokról a társadalmi jelenségekről, amelyek a dokumentumtartalmakkal összefüggésbe hozhatók.
  
  
• Osztályozási egységnek a kijelentéseket tekintettem.
  
  
• Az osztályozás szempontrendszerét meghatároztam:
  Mivel érdeklődésem középpontjában az állt, hogy a társadalom céljai és kívánalmai miként jelennek meg az óvoda intézményében, figyelmemet elsődlegesen a törvényben megfogalmazott célokra irányítottam. A cél-osztályokat a nyílt és a rejtett célok dimenziója mentén alakítottam ki. A nyílt és a rejtett célok a manifeszt és látens tartalom kódolása alapján határozhatók meg. Manifeszt tartalom kódolásakor a közlések látszó, felszíni tartalmát, látens tartalom kódolásakor pedig a mögöttes jelentést osztályozzuk valamilyen fogalmi keretnek megfelelően.

A törvény szövegének kijelentéseit az alábbi szempontrendszer szerint osztályoztam:

Manifeszt tartalomnak kódoltam a szövegnek azokat a kijelentéseit, amelyek deklaráltan bizonyos feladatokat és/vagy kötelezettségeket határoznak meg. Látens tartalomnak tekintettem az olyan mögöttes jelentéseket, amelyek valójában szándékot, feladatot és/vagy egyéb mondanivalót fejeznek ki, de azok nem nyíltan és közvetlenül, hanem burkolt formában fogalmazódnak meg.

A manifeszt tartalom esetében külön kategóriákat hoztam létre aszerint, hogy a megfogalmazódó feladat és/vagy kötelezettség mire vonatkozik, és milyen összefüggésben jelenik meg.

A különböző összefüggésekben megjelenő utalások számát a manifeszt tartalomra vonatkozóan összesítettem. Ilyen módon megragadhatóvá vált:

• egyrészt, hogy a törvényalkotók deklaráltan mely feladatoknak és kötelezettségeknek tulajdonítottak különösen jelentőséget,
  
  
• másrészt, hogy azok mely dimenziókban fordulnak elő leggyakrabban.

A rejtett célok és a látens tartalmak megállapításakor a mögöttes jelentésekre kell figyelni, ezért azok kategorizálása kevésbé egyértelmű, mint a nyílt célok és manifeszt tartalmak regisztrálása. Az implicit tartalom esetében ezért nem kvantitatív értékelést végeztem, hanem pontos leírásra törekedtem.

E szempontrendszerre koncentrálva figyeltem meg a célok és a tartalmak közötti összefüggéseket.

Rendkívül érdekes volt ebben a folyamatban a látens tartalmaknak és a rejtett céloknak a felfejtése, amely csak a társadalomtörténeti kontextus figyelembevételével volt lehetséges.

Témavezetőm inspirációjára elkészítettem a nyílt és rejtett célok, valamint a manifeszt és látens tartalmak dimenzió-analízisét. Így a célok és a tartalmak keresztmetszeteiben átláthatóvá váltak és együttesen jelenhettek meg a tartalomelemzés eredményei.

Eredmények, következtetések
A nyílt célokhoz rendelt manifeszt tartalmak önmagukban keveset árulnak el azokról a kisdedóvási törvény megszületésének a mélyén meghúzódó valódi indítékokról, amelyekre az implicit tartalmak világítanak rá. Az egyes nyílt célokhoz rendelt manifeszt tartalmak és a rejtett látens tartalmak összevetésével az tapasztalható, hogy azok teljesen egymásra felelnek.

A rejtett látens tartalmak kiemelésével és egymás mellé helyezésével az alábbi sor adódik:

• a nemzet létszámáért érzett aggodalom,
  
  
• világi jellegű intézményekben történő egységes keresztény neveléssel a felekezeti megosztottság tompítása,
  
  
• a községek óvodaállítási és óvodáztatási kötelezettségén keresztül a nem magyar ajkú lakosság magyarosítása,
  
  
• magyarosítás.

A rejtett látens tartalmak kibontása és egymásra vetítése alapján bátran megfogalmazhattam azt a következtetést, hogy az 1891-es kisdedóvási törvénnyel a törvény megalkotói valójában a magyar társadalom építését, a nemzeti egység megteremtését kívánták elősegíteni.

A dolgozat alapján megfogalmazható konklúziók megerősítettek abban, hogy az intézményes nevelés és társadalom közötti összefüggéseket az óvoda vonatkozásában is fontos és érdemes vizsgálni. Éppen ezért szükségesnek tartom, és folytatni is kívánom annak kutatását, hogy:

• milyen igények jelennek meg a 20. században a társadalomban bekövetkező változások hatására az óvoda intézményével szemben Magyarországon;
  
  
• azok hogyan fejeződnek ki a tartalmi szabályozásban (és annak változásaiban);
  
  
• és milyen elvárások fogalmazódnak meg ma az óvoda intézményével szemben.

IRODALOM

• Earl Babbie: A társadalomtudományi kutatás gyakorlata. Budapest, Balassi Kiadó, ELTE Szociológiai Intézet, 1996.
  
  
• Ballai Károly: A magyar kisdednevelés fejlődéstörténetének vázlata 1843-1914. Budapest, Az Athenaeum irodalmi és nyomdai részvénytársaság nyomása. 1916.
  
  
• Bényei Miklós: Reformkori országgyűlések az óvodáról. Óvodai Nevelés. 1986/7-8. sz.
  
  
• Bereczki - Komlósi - Nagy: Neveléstörténet. (Szerk.: Komlósi Sándor) Tankönyvkiadó, Budapest, 1977.
  
  
• Brunszvik M. Terézia: Számadás a kisdedóvó intézetekről 1830.-dik esztendei 1-ső júliustól fogva 1833-dik végéig. Buda, 1836.
  
  
• Brunszvik Teréz szerepe az első magyarországi óvodák létrehozásában. (Dokumentumok) Közzétette Vág Ottó. In: Brunszvik Teréz pedagógiai munkássága. Budapest, 1962.
  
  
• Emlékiratok. Brunszvik Teréz grófnő napló és feljegyzései. (Szerkesztette és a bevezető tanulmányt írta: Czeke Marianne) I. kötet. Magyar Történelmi Társulat, Budapest, 1938.
  
  
• Gyáni Gábor - Kövér György: Magyarország társadalomtörténete a reformkortól a második világháborúig. Osiris Kiadó, Budapest, 1998.
  
  
• Irányelvek a kisgyermekek gondozására szervezett intézetek számára. (Közli: Vág Ottó) Óvodai Nevelés, 1968/6. sz.
  
  
• Karádi Viktor: Egyenlőtlen elmagyarosodás, avagy hogyan vált Magyarország magyar nyelvű országgá? Századvég, 1990/2. sz.
  
  
• Kőrösi Henrik - Szabó László: Az elemi népoktatás enciklopédiája. Franklin, Budapest, 1911.
  
  
• A magyar nevelés története I. (Főszerk.: Horváth Márton), Tankönyvkiadó, Budapest, 1988.
  
  
• Magyarország története. V. (Szerk.: Vörös Károly), Akadémiai Kiadó, Budapest, 1980.
  
  
• A magyarországi népoktatás. Budapest, 1893.
  
  
• Meleg Csilla: Egészségérték és intézményes befolyásolás. Társadalomkutatás. 1991/3. sz.
  
  
• Mészáros István: A magyar nevelés története 1790-1848-ig. Tankönyvkiadó, Budapest, 1968.
  
  
• Mészáros István: Nemzetnevelés és első óvodáink. In: Tanulmányok Brunszvik Teréz emlékezetére. (Szerk.: Hornyák Mária), Brunszvik Teréz Szellemi Hagyatéka Alapítvány, Martonvásár, 1996.
  
  
• Morlin Emil: A magyar kisdednevelés múltja és jelene. Lampel Róbert (Wodianer F. és fiai) Cs. és kir. udvari könyvkereskedés kiadása. Budapest, 1896.
  
  
• Nemeskürthy István: A kőszívű ember unokái. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1987.
  
  
• P. Szathmáry Károly: A magyar kisdedóvás és nevelés rövid története. Pesti Könyvnyomda - Részvény - Társaság. Budapest, 1887.
  
  
• Péter László: Volt-e magyar társadalom a XIX. században? Valóság, 1989/5. sz.
  
  
• Pukánszky Béla - Németh András: Neveléstörténet. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1994.
  
  
• Rapos József: Brunswick Teréz grófhölgynek, a legnagyobb magyar honleánynak élete és műve; vagyis a köz-alapnevelésügy múltja és jelene hazánkban. Kunossy és Réthy Könyvnyomdája, Pest, 1868.
  
  
• Vág Ottó: A kisgyermeknevelés története. Magyar Óvodapedagógiai Egyesület, Miskolc, 1993.
  
  
• Vág Ottó: Az óvodai nevelés története Magyarországon. 1. rész. Magyar Óvodapedagógiai Egyesület, Miskolc, 1994.
  
  
• Vág Ottó: Az óvodaügy törvényes szabályozása Magyarországon. Magyar Óvodapedagógiai Egyesület. Miskolc, 1991.
  
  
• Vág Ottó: Óvodaügyi szervezetek Magyarországon I. Óvodai Nevelés, 1995/7. sz.
  
  
• A vallás- és közoktatásügyi miniszter közoktatásról szóló 1897/98. évi jelentése. Magyar királyi egyetemi könyvnyomda. Budapest, 1898.
  
  
• A vallás- és közoktatásügyi miniszter közoktatásról szóló és az országgyűlés elé terjesztett tizennyolcadik, 1887-1888. évi jelentése Magyar királyi egyetemi könyvnyomda. Budapest, 1888.
  
  
• Veikko Piëtilä: Tartalomelemzés. Tömegkommunikációs Kutatóközpont. Budapest, 1979.