Előszó

A szerződő felek megőrzik nemzeti azonosságukat - mondja ki a maastrichti egyezmény. Az Európai Unió nem kíván olvasztótégely lenni, hanem úgy próbál jólétet teremteni polgárainak, hogy fenntartja a földkerekség legnemesebb kultúráit, az európai nemzetek sok évszázad alatt létrehozott értékeit.

A kontinens egyik legeredetibb színe a magyar kultúra, mely 1100 éve meghatározó a Kárpát-medencében, s hatása messzi tájakon - az Óperencián túl - is érzékelhető. E kultúra megőrzése történelmi leckéje annak a tizenötmillió embernek, aki ma magyarként éli mindennapjait, e nyelven fogalmazza meg önmagának a világ kihívásait, s keresi az ezekre adandó választ.

A feladat, a küldetés világos, annál bonyodalmasabb a megvalósítás hogyanja. Ehhez igyekezett ötleteket kapni Molnár Pál újságíró a könyv hét interjúalanyától: olyan magyar értelmiségiektől, akik hivatásukban nemcsak megpróbáltak felelni a globalizáció kihívásaira, hanem sikert is elértek fáradozásukkal. A felelősségérzet, az intelligencia és a gyakorlatiasság eredményt hozhat akkor is, ha jelentős ellenérdekeltséggel, bénító közönnyel és elképesztő gátlástalansággal ütközik a cselekvő ember.

Boross Péter volt miniszterelnök, Borbély Imre erdélyi politikus, Bod Péter Ákos közgazdász, Földi László hírszerző főtiszt, Pecze Zoltán katonadiplomata, Makovecz Imre építész és Szerencsés Zsolt üzletember már - mint a magyar szólás kifejezi - letett valamit az asztalra. Ez - és a jövőért érzett őszinte aggodalmuk - szavaiknak súlyt ad akkor is, ha számos javaslatukkal vitatkozni lehet.

Gondolataik közül az mindenképp megszívlelendő, hogy keserveink sorra vételekor az önsajnálatnál élénkítőbb a humor, és nemcsak reagálni lehet az újabb és újabb veszélyekre, hanem kezdeményezően, offenzíven is felléphetünk hazánkban, innen az Óperencián.

Johnathan Sunley
Windsor Klub

Kovács Tibor
Budapest Business Club