Előszó

Elsősorban az Európai Uniónak fontos, hogy Magyarország tagjává legyen a közösségnek. A földrész legrégebbi állama sok olyan megoldást ismert meg, s gyakorolt a múltban, amely fortélyokkal az unió jelen gondjai közül számosat orvosolhat. Az egy társadalmon belüli művelődési sokszínűség jelenleg kialakulóban van a kontinens nyugati felén: ez a folyamat Magyarország 1100 éves történetében jól ismert. A magyar művelődés ma is kötőeleme, békítő tényezője a sokféleségnek itt, Európa kellős közepén. Ennek jelképes mozzanata volt a második évezred utolsó esztendejének beköszöntekor a Szent Korona elhelyezése az Országház kupolacsarnokában. Jól érzékeltette ez az ünnepély, hogy földrészünk nem kíván olvasztótégellyé válni, mint Észak-Amerika: az itt élő nemzetek óvják arcukat, és megbecsülik a más nemzetek sajátos értékeit is. Európa a sokszínűség hazája, s Magyarország révén e nemzetek közössége az egyik legeredetibb kultúrával gazdagodik.

Hazánknak is elengedhetetlen, hogy formálisan is oda tartozzon, ahová uralkodó gondolkodásmódja, irányultsága és gazdasági érdekrendszere szerint kötődik. Az unió szavatolja, hogy sok évtizedes tervutasításos gyakorlat, majd néhány esztendei "privatizációs" kiárusítás után az üzleti ésszerűség uralkodhasson pénzügyeinkben. Az európai integráció garantálja azt is, hogy zavartalanul érvényesülhessen társadalmunkban az a demokratikus észjárás, melynek szelleme már az 1222-es Aranybullában megjelenik, s amelyet ma mind a bal-, mind a jobboldali szélsőség még némileg veszélyeztet.

Társadalmunk civil szervezeteinek előrevivő része erőfeszítéseket tesz azért, hogy hazánk szervesen kapcsolódhasson a földrész fejlett országainak közösségéhez. E fáradozásokat nehezíti, hogy hiányzik a pénzügyi háttér, miközben a pártállamból átmentett szerveződések csaknem kifogyhatatlan forrásokkal rendelkeznek. Mégis sikerült áttöréseket elérni: országunkban egyre elfogadottabb, hogy a demokrácia nemcsak jogokkal, hanem kötelességekkel is jár. Az emberek nagy része már átlát a luxuskocsin járó "ombudsmanok" egyre több és több állami pénzt követelő demagógiáján, és a hovatovább az adózás eltörléséért is aláírásokat gyűjtő politikai szélsőség népámításán.

"Nulla" költségvetéssel működött a most ötéves Magyar Média Műhely. Az újságírókból, sajtóközeli értelmiségiekből álló kör műhelybeszélgetéseket és konferenciákat rendezett, könyvet írt azért, hogy a baloldali dominancia ellenére a polgári, európai értékrend is megnyilvánulhasson Budapesten. E körből indult az egyik legrangosabb magyar irodalmi díj, a Balassi Bálint-emlékkard, majd az új zenei elismerés, a Tinódi-lant, és a jelenleg itthon egyetlen polgári újságíródíj: az Európa-érem.

A polgári kormányzás idejében megmutatkozó jó jelek ellenére az öröklött bajok nagy része ma is nyomasztó. Tovább fogy a népesség, kevés a munkahely, egyre több pénzt von el az államtól a dollárból forintra "konvertált" adósságállomány. Terjed a bűnözés, kábítószer-kereskedők foglyává válik az ifjúság egy része, szekták pusztítanak. Családjainkat szegényítik el a multinacionális cégek új monopóliumai.

A demokrácia másik kulcsfogalma: a felelősség az, amely a polgári szerveződéseket e nyomasztó gondok enyhítésére ösztökélik. A sokasodó szellemi műhelyek kimunkálhatják mind a helyi, mind az országos megoldásokat - anélkül, hogy ehhez a kormányzattól vagy bármely párttól bátorítást várnának.

Johnathan Sunley
Windsor Klub

Kovács Tibor
Budapest Business Club