Előszó

Magyarországon néhány dinamikusan fejlődő, csúcstechnológiával termelő gyár mellett ott porosodnak az elnéptelenedő falvak. Budapesten a pénz díszes templomaitól: a hatalmas banképületektől kissé távolabb csúfolkodnak a romos kerületek. Miközben százmilliós végkielégítéseket markolnak fel a távozó pénzügyi vezetők, az ápolónők, a rendőrök túlóradíjának kifizetésére nincsen pár forint az államkasszában. A díszes külföldi iskoláktól messzebb jövőtlen fiatalok a kábítószer-kereskedőkkel alkudoznak. Az adóterhektől nyögő vállalkozók mellett az adóból kapott segélyek élvezőinek tömege duzzad. A honi népesség fogy, a bevándorlók serege ellepi a menekülttáborokat. A bűncselekmények áldozatai kirekednek a nyilvánosságból, miközben a bűnözők emberi jogait fennen hangoztatja a média, s a gengsztereket profi és dúsgazdag ügyvédsereg védi. Európa egyik legősibb kultúrája pénztelenségben küzd a fennmaradásért, miközben a multinacionális cégek profitérdekeinek megfelelő színtelen monokultúra milliárdokban dőzsöl...

Még sorolhatnánk az ellentmondásokat, amelyeket a polgári kormány 1998 nyarán örökül kapott elődjétől, a baloldali koalíciótól, amely nyomasztó médiafölényével sem tudta eltitkolni lényegét: a korrupciót. A fiatal politikuscsapat eredendő optimizmussal, bátorsággal lendült munkába, s működésének első heteiben elzárt jó néhány csapot, amelyből ömlött a közpénz a baloldali pártok klientúrájának cégeibe. A Fidesz, a Kisgazdapárt és az MDF koalíciója jól megszervezett ellenzékkel szemben kívánja helyreállítani Magyarország európai jellegét. Lépései a legkülönbözőbb gáncsokba ütköznek, mert a baloldal, amely az országot negyven év alatt adósságba döntötte, újabb négy év alatt a közvagyon eladásából tudta finanszírozni hatalmát, a politikai játszmákban, a demagógiában, a dezorganizálásban sokkal járatosabb, mint az országépítésben. Mégis, a polgári koalíció megőrizte népszerűségét a társadalom előtt.

Az árvíz, az orosz piac összeomlása, a Jugoszlávia elleni NATO-támadás újabb kihívásokat állított az európai szellemiségű kormányzat elé. Felélénkültek a választások után átmenetileg elhalkult baloldali szakértők, és újabb lendületet kívánnak adni a kótyavetyélő privatizációnak. A pozíciójukból kiszorult titkosszolgálati alakok is újabb és újabb dezinformációs akciót szerveznek. Maga a fiatal kormány is elkövet kisebb hibákat. Mégis van ok a derűvárásra, a társadalom ugyanis a rendszerváltozás utáni két törvényhozási ciklusban érettebbé vált: nem ül fel a baloldali demagógiának, s nem vár csodát a kis mozgásterű polgári kormánytól. Így megnyerhető az európai értékek védelmében vívott ütközet az ezredvégen.

Johnathan Sunley
Windsor Klub

Kovács Tibor
Budapest Business Club