Fejedelem, király (rex), karizma

FEJEDELEM

A magyar törzsszövetség első számú feje. Magyarország olyan uralkodóját jelöli, aki nem volt koronás király (rex). Bíborbanszületett Konstantin Árpádot Turkia nagyfejedelmének (megas Turkias arkhon) nevezte. Bizonyosan fejedelem vagy nagyfejedelem volt Árpád után Falitzi, Taksony, Géza és rövid ideig István (Vajk). A korlátozott törzsszövetségi hatalmat jelentő fejedelmi méltóság helyébe az egykori törzsszövetség egész területére jogcímet formáló királyi hatalom lépett István király megkoronázásával.

KIRÁLY (REX)

I. Istvánnak a pápa által küldött koronával történt avatásától kezdve (1000/1001) utódai "Isten kegyelméből" uralkodó királyok voltak. István a rex Ungarorum (Pannoniorum) címmel élt, később a rex Hungariae címet használták. Az Árpád-korban vált a királyság örökletes intézménnyé: a senioratus elvével szemben a primogenitura csak a 12. század végén lett kötelező szabály. A trónharcok miatt törvényes királynak azt tekintették, akit a székesfehérvári bazilikában, Szent István sírjánál - az első királynak tulajdonított - Szent Koronával az esztergomi érsek avatott királlyá.

KARIZMA

Görög szó (khariszma), jelentése 'isteni (égi) adomány'. Társadalomtudományi műszóként így nevezik azt a különleges, földöntúli eredetűnek vélt elhivatottságot, amelyet bizonyos csoportok vagy közösségek tulajdonítanak a vezetőjüknek (uralkodó, főnök, vezér), vagy valamely tagjuknak (táltos, varázsló, szent). Szűkebb értelemben a kifejezetten égi (isteni) eredetű karizmát jelenti, amellyel a néphit szerint egyes uralkodók vagy dinasztiák rendelkeztek. Ez megnyilvánulhatott csodatévő vagy gyógyító képességekben, égi jelekben, és kapcsolódhatott pusztán a személy éginek vagy természetfelettinek vélt származásához. Az Álmos születéséről szóló monda feltehetően az Árpád-ház karizmatikus tiszteletének jele (Álmos- vagy turul-monda).