Malom, eke, sarló, kasza

MALOM

Malomnak a gabona őrlését szolgáló kőpárt nevezzük, melyet eredetileg kézzel hajtottak. A vízimalom csak lassan terjedt el. Első említése az 1061-es zselicszentjakabi oklevélben található. Ahol vízeső nem állt rendelkezésre, ott szárazmalommal őröltek, melyet állat hajtott vagy taposókerékkel működtettek.

EKE

Az eke a hagyományos földművelés legfontosabb eszköze, amely állati vonóerő segítségével végzi a talaj lazítását, illetve átfordítását. Az eke szántóhegyét vasból készítették. Létezett könnyű túróeke és a több vonóerőt igénylő nehézeke. Az eketaliga szabályozta a szántás mélységét. Az eketest fából készült. A szántóhegyen kívül még vasból készült a csoroszlya és az ekehúzólánc is. A honfoglaló magyarok taligával, kétágú szarvval, csoroszlyával rendelkező talpasekével költöztek a Kárpát-medencébe.

SARLÓ

Török eredetű jövevényszó. Egészen a későközépkorig szinte kizárólagos aratószerszámot jelentett. Sima és fogazott élű típusa ismert.

KASZA

A takarmánygyűjtés legfontosabb eszköze. Népvándorlás kori változata az ívelt, keskeny, egyenes pengéjű kasza. A honfoglaló magyarok új változatot hoztak magukkal, melynek pengéje a hegy felé szélesedett. Ez a típus a 13. századig volt használatos.